Túrós-vaníliás tejlepény karamellizált mandarinnal

Tejlepény jó, tejlepényt szeretjük. Szívesen mondanám, hogy ezt az desszertet már ükanyáink is ismerték, de sajnos kötve hiszem, hogy az ükanyám valaha is evett volna mandarint. Ettől az apróságtól eltekintve a tejlepény alapverziójában valóban egy hagyományos falusi édesség, ami önmagában is nagyon finom, ám mint minden mást, ezt sem árt néha megbolondítani ezzel-azzal. 

Péntek este munka után épp ez sikeredett, szerencsére a szombati vendégségben nem vallottam szégyent vele, sőt. :)

Hozzávalók (4 személyre egy 33x23 cm-es tepsihez - már ha jól mértem :)):

1 liter zsíros tej

5-6 tojás (5, ha normál méretű, 6, ha kisebb fajta)

20 dkg átszitált finomliszt

25 dkg áttört tehéntúró 

10 dkg kristálycukor

1 rúd vanília kikapart belseje

6-7 db mag nélküli mandarin

4 evőkanál méz

Elkészítése:

Az egész tojásokat habosra verem a kristálycukorral, hozzáadom a vaníliát, a túrót, és alaposan elkeverem. 

Ezután folyamatos keverés mellett felváltva hozzákanalazom a lisztet és a tej egy részét egész addig, míg a liszt el nem fogy. 

Ha szép egyenletes textúrájú a tészta, akkor apránként hozzáöntöm a maradék tejet.

Egy kifejezetten folyós masszát kapok, amit magas falú, sütőpapírral bélelt tepsibe öntök, majd 240 fokra 

előmelegített sütőbe tolok.

Miközben a lepény sül, mézen megkaramellizálom a mandaringerezdeket vigyázva, nehogy a gerezdek hártyája megsérüljön, mert akkor kifolyik a gyümölcs leve és nem lesz mit karamellizálni. :)

Amikor a tészta teteje már nem folyós, kissé hártyás, óvatosan rászórom a karamellizált mandaringerezdeket, hogy azok egy kicsit belesüllyedjenek a tésztába, majd készre sütöm a lepényt. A lepény akkor jó, ha a teteje felhólyagosodik, majd a sütőből való kivétel után a hólyagok összeesnek, a lepény állaga pedig kifejezetten remegős, pudingszerű.

Megvárom míg teljesen kihűl, majd 10 nagy szeletbe vágom a lepényt és legalább egy órára hűtöbe teszem. Onnan kivéve vízzel higított forró narancslekvárral fogyasztható. (Nekünk most házi sárgabarack lekvár volt sajnos csak itthon, de azzal sem megvetendő. :))

A legjobb mézeskalács és a legrosszabb kép

A világon mindenkinek van egy bombabiztos mézeskalács receptje. Nekem mostanáig nem volt. Nem mondhatnám, hogy eddig túl jóban lettünk volna, a mézeskalács és én. Nyúlós-nemnyúlós-ezafajtakemény-nemiskemény-majdmegpuhul-denemmertkiszárad-almávalelrakandó-szórakozós receptek (már elnézést :)).

De ez most örökre megváltozott, és azt hiszem, ez is bekerül majd azok közé a receptek közé, amiket 110 évesen reszketeg kézzel a dédunokáimra hagyományozok. :)

Hardcore mézeskalácsosoknak lehet, hogy nem fog tetszeni, mert ez itt nem a megsütöm-két hétig puhul-a harmadikra pont jó lesz-mézeskalács, úgyhogy nem tudom mennyire tekinthető autentikusnak, viszont pont nem is érdekel, hagyományos-e.

Figyelem, ez nem a fadíszítésre használható cirádás mézes (amiket egyébként imádok, szemetgyönyörködtető látvány), hanem az evésre szánt puha, nem túl édes, nem túl gejl, omlós belsejű és mindenekelőtt azonnal fogyasztható verzió!

Szívesen tulajdonítanám magamnak a receptet, de sajnos nem az enyém, Chilii találta a régi kiadású mézes-fűszerkeverék hátulján (ma már más szerepel rajta). És bár nem hiszek a fűszerkeverékek hátoldalán mikrobetűkkel lehozott receptekben, ez itt tökéletes, és remélhetőleg azok a bizonyos dédunkokák már ősi családi titokként fogják kezelni. :)

Hozzávalók:

- fél kiló átszitált finomliszt

- 350 g méz

- 3 tojás (ebből kettő a tésztába, egy a kenegetéshez)

- 1,5 teáskanál szódabikarbóna

- 4 evőkanál olaj

- 3 evőkanál víz

- fél csomag mézes-fűszerkeverék

Elkészítése:

2 tojást robotgép segítségével habosra keverek a mézzel. (Vegyük figyelembe, hogy ez a művelet viszonylag sokáig tart, mert a méz nem úgy viselkedik, nem habosodik olyan könnyen a tojással, mint pl. a sima cukor!)

Közben a lisztet, a fűszerkeveréket és a szódabikarbónát összekeverem egy tálban.

Ha a mézes-tojásos hab kész, kanalanként felváltva hozzáadagolom az olajat és a vizet, végül szintén kanalanként a lisztes keveréket, és hagyom, hogy a robotgép simára keverje a tésztát.

Egy kifejezetten nyúlós, ragadós tésztát kapok (ez normális), amit minimum egy órára hűtőbe teszek, majd lisztezett deszkára borítok és kb. fél centi vastagra nyújtok.

Végül karácsonyi szaggatóval kiszaggatom a sütiket, sütőpapírral bélelt tepsire teszem őket, a tetejüket alaposan megkenem a megmaradt tojással (elhagyható lépés, de nem érdemes, mert így lesz szép fényes a mézeskalács), és 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, majd világosbarnára sütöm.

Néhány apróság még:

- aki szereti, dióval, mandulával díszítheti még a sütés előtt

- fontos, hogy valóban csak világosbarna színig süssük, ellenkező esetben megkeményedik (de ez nem fog később felpuhulni, mert nem vékony és keményre sül, hanem szimplán kiszárad)

- fémdobozban hetekig tárolható és TÉNYLEG puha marad mindig

Karácsonyi süteményes ki mit tud

Segítséget szeretnék kérni tőletek. Mint gondolom a legtöbben, mi is minden egyes Karácsony előtt elcsúszunk az ajándékokkal, a süteményekkel, a vacsorával vagy csak simán a lakásdíszítéssel illetve csomagolással. És persze minden évben elhatározzuk, hogy majd jövőre másképp lesz, kábé júliusban megvesszük inkább az ajándékokat, de mégegyszer ezt a rohanást sose... És persze ezt eddig egy évben sem sikerült megtartani.

Most úgy tűnik, idén végre valami halvány esély van rá, hogy ne essünk szét teljesen :), de ehhez nagyban hozzájárulna az is, ha nem utolsó utáni pillanatban kellene a konyhában a komplett családnak sütni-főzni. Szent elhatározásom, hogy idén amit  lehet, előre elkészítek, viszont mivel eddig sosem volt szükség alaposabban megvizsgálni a házi sütik "szavatosságát" (később készültek, viszont öt perc alatt elfogytak :)), konkrétan fogalmam sincs, hogy mi az a legkorábbi időpont, amikor nekiláthatok elkészíteni őket és az ünnepekre még finom marad.

Úgyhogy aki tudja, kérem, segítsen, meddig állnak el az alábbi sütik! Légyszi úgy írjatok, hogy a szavatosság jelen esetben nem azt jelenti, mikor kéne már kukázni őket, hanem még a nagyonis fogyasztható, omlós, finom állapotot jelzi!

- bejgli (mákos, diós, mogyorós)

- zserbó

- hókifli

- linzer (lekváros)

- mézeskalács

- karácsonyi fatörzs

Előre is köszönöm, és idén NEM FOGOK ELÚSZNI! :)

Fotó innen.

Nagyon csokisak

Életem első muffinjai. Most lebuktam. Halvány gőzöm sincs, hogy miért nem sütöttem még eddig soha. 

Illetve de, és ezért lehet, hogy néhányan megköveznek: szerintem unalmas muffint készíteni. Ez persze önmagában ellentmondás, mert miért gondolom, hogy unalmas és nem szeretem, mikor eddig még sose sütöttem? A válasz egyszerű: azért, mert csak. 

Vannak sütemények, amiknek már a kinézete is arra csábít, hogy én is megkotyvasszam/-gyúrjam/-dagasszam/-szaggassam, és vannak receptek, amiknek már az olvasása is beindítja a pavlovi reflexemet. A muffin nekem nem ilyen. Persze mint minden rendes háztartásban, nálam is fellelhető muffintepsi, sütöttem is már benne, csak éppen briósokat. A muffinok nem hoznak lázba cseppet sem. Igazából ez sem, most is kizárólag azért vesztettem el a témában a szüzességemet, mert Pomodoro kapott egy Szakácskönyv fiúknak című könyvet (mi mást? :)), amiből pont erre esett a választása a szokásos közös hétvégi sütögetéshez.

A süti egyébként isteni lett, biztos vagyok benne, hogy a vérbeli muffinrajongók imádni fogják, mert a végeredmény tényleg finom, főleg melegen-langyosan, amikor még folyós benne a töménytelen mennyiségű csokoládé. Ennek ellenére legközelebb mást sütünk. :)

Hozzávalók (12 darabhoz):

száraz hozzávalók:

300 g átszitált finomliszt

1,5 teáskanál sütőpor

100 g kristálycukor

100 g apróra tört étcsokoládé

100 g nagyobb darabokra tört tejcsokoládé

nedves hozzávalók:

100 ml étolaj

250 ml tej

1 tojás

1 teáskanál vaníliaesszencia

Elkészítése: 

A száraz és a nedves hozzávalókat külön-külön alaposan összekeverjük, majd összeöntjük őket és hagyjuk, hogy a robotgép szép egyenletesre keverje a tésztát.

A muffintepsi mélyedéseibe kapszlikat teszünk, belekanalazzuk a tésztát, majd a nyers muffinokat 20 percre 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk, ezután 180 fokra mérsékeljük a hőfokot és újabb 20 perc alatt készre sütjük. (Nekem mezei gázsütőm van, ehhez ennyi a sütési idő, de ez sütőnként eltérhet!)

Teljes kiőrlésű tönkölyös-rozsos-zabpelyhes kenyér

Nagyon szeretem a kenyereket. Egész pontosan szeretek én mindenféle tésztát, péksüteményt, legyen az édes vagy sós, de a házi készítésű, sütőből frissen kivett, még forró, ropogós kenyerekért különösen odavagyok. Ennek ellenére nem vagyok nagy kenyérsütő-spíler. Persze készítek párfélét, sütöttem már zsemléket, kifliket és brióst is, mégsem tartozom azok közé, akik folyamatosan maguknak sütik a reggelinek valót. Ha tehetem és időm engedi, hetente egyszer azért igyekszem legalább egy kenyeret összehozni, de ha épp valamiért nem úgy jön ki a lépés, akkor nem esem kétségbe egy jó pékségben vásárolttól sem.

Ez az öregtésztás kenyér viszont nagy kedvencem lett. Az alapötlet (azt hiszem) Limarától és Mohától származik, de bevallom őszintén, már nem emlékszem pontosan milyen recepteket "gyúrtam össze", mindenesetre annyit alakítottam rajta, hogy a mi szájízünknek megfeleljen. A végeredmény pedig egy ropogós héjú, finom bélzetű, de nem morzsálódó kenyér lett, amit bármikor szívesen sütök, mert biztos a jó végeredmény.

Hozzávalók: 

30 dkg öregtészta (az öregtészta Limara instrukciója alapján készült)

10 dkg rétesliszt

20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt

20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt

10 dkg zabpehely

280 ml langyos víz

150 g tejföl vagy joghurt (vagy vegyesen)

2 púpos teáskanál só

1 teáskanál cukor

1/2 teáskanál őrölt kömény

50 ml olaj

2 dkg friss élesztő

egy csipet aszkorbinsav

+ 1 marék zabpehely a díszítéshez (elhagyható)

Elkészítése:

A 30 dkg öregtésztát + 10 dkg réteslisztet + 10 dkg tönkölylisztet összekeverem a vízzel, a cukorral és az élesztővel. 20 percig dagasztom, majd kb. 45 percig meleg helyen kelni hagyom.

Eközben a többi hozzávalót simára keverem, majd a 45 perc leteltével hozzáöntöm a megkelt, félig kész tésztához. 

Az egészet újabb 20 percig dagasztom, majd cipóra formázom, és egy előzőleg sütőpapírral kibélelt 8 literes jénaiba tesztem. 

A tetejét alaposan megspriccelem vízzel, díszítésként egy maréknyi zabpelyhet szórok rá, egy éles késsel bevagdosom a tetejét, majd a jénai fedelét rátéve még 20 percig kelesztem.

Végül 200 fokra előmelegített sütőbe tolom és aranybarnára sütöm. Aki kicsit vastagabb héjjal szereti a kenyeret, szedje le a jénai fedelét kb. 15 perccel a sütés vége előtt.

A fotózáshoz a kenyeret saját készítésű fahéjas-gyömbéres szilvalekvárral "körítettem". Ember meg alig bírta kivárni a fényképezés végét, hogy végre megehesse. :)