Amikor a fiúk sütnek - karamellás-almás mandulatorta (avagy a tarte tatin és a bögresüti házassága)

Épp a napokban gondolkoztam el azon, hogy lassan átminősíthetem tortabloggá magamat, az utóbbi időben ugyanis kizárólag ilyesmiket tettem fel ide. Pedig Isten látja lelkemet, nem kizárólag édességgel etetem a népeket, sőt, kifejezetten zöldséges-gyümölcsös-salátás társaság vagyunk. Tény, hogy nálunk ez az őszi időszak tortaügyileg rendkívül sűrű, ám úgy tűnik, a fiúk lassan nem csak az evés végéről fogják meg a dolgot, hanem egyre nagyobb kedvüket lelik a készítésben is. Buboréknak pedig igazából mindegy, hogy mi készül, csak robotgép kelljen hozzá; ma reggel mind a három évének őszinteségével elsírta magát, hogy nem voltam hajlandó elővenni a gépet a szekrényből (azok után, hogy tegnap az ő kérésére négyszer is használtuk), mert indultunk a nagymamáékhoz vendégségbe.

Ezt a fordított karamellás-almás mandulatortát tegnap sütötték a három Szabó legények és nem túlzás, én valóban csak irányítottam a dolgot, de valójában egy nagy és két kicsi séfé az érdem. A felnőtt pucolta és csumázta az almát, a nagyobbik szeletelte azt és a száraz alapanyagokat felügyelte, a kicsi pedig a folyékonyakat öntögette a robotgépbe. Nekem csak a munka elméleti része maradt, no meg a mosogatás a végén.

Hozzávalók (egy 22 cm-es tortaformához):

5 db közepes alma (nálunk jonatán)

1 evőkanál vaj

1 bögre átszitált liszt

1 bögre + 3 evőkanál nádcukor

1 bögre darált mandula

1 bögre tej

1/2 bögre olaj

1 tojás

1/2 tasak sütőpor (elhagyható)

Elkészítése:

Almás réteg:

3 evőkanálnyi nádcukrot közepes lángon karamellizálni kezdek. Amikor félig kész, hozzádobom az előzőleg meghámozott, kicsumázott és felszeletelt almát és megvárom, míg az a karamellben kellően puhára dinsztelődik. Végül hozzáadom a vajat, és az egészet alaposan elkeverem, hogy minden egyes almadarab szép fényes vajas-karamellás bevonatot kapjon. Még forrón elegyengetem a sütőpapírral borított tortaforma alján.

Tészta:

Teljesen egyszerű kevert tésztás bögresütit készítek, vagyis az összes hozzávalót (lisztet, cukrot, mandulát, tejet, olajat, tojást, sütőport) homogén masszává keverem, és az almás rétegre öntöm.

Az egészet 175 fokra előmelegített sütőbe tolom és aranybarnára sütöm. Ha kész, megfordítva tálra borítom. Fontos, hogy rögtön a sütőből kivéve, forrón kiborítsuk a formából, mert ha hűlni kezd, a karamell ragadós lesz, és semmilyen könyörgésre nem lesz hajlandó szépen kijönni a tortaformából. :)

Ha van kedvünk, azon nyomban még forrón, vaníliafagyival megbolondítva ehetjük, ha nagyobb az önuralmunk, akkor kihűlve akár másnap reggelire egy bögre tejjel is tökéletes.

Kell egy hét együttlét

Emberrel pár napra elutazunk kicsit kettesben pihenni, sétálni a jó levegőn, olvasni, aludni, és nem utolsósorban jókat enni. Megyünk az Öreg Harangba is természetesen, csak mert nekünk ott jó. :)

Egy hét múlva jelentkezem, addig szorítsatok, hogy szép időnk legyen, nagyon vártuk már ezt a kettesben "őszülést"!

Most az Emberé - svéd mandulatorta

Júliustól novemberig nekünk gyakorlatilag minden második hétvégén valamilyen családi ünnep van. Születésnapok és névnapok sorozata, természetesen mindegyik illő módon, nagy családi körben megünnepelve ajándékokkal, tortákkal, ahogy azt kell. Múltkor megjegyeztem Embernek, hogy ennek a sűrű időszaknak köszönhetően a kicsik szerintem már azt hiszik, a torta minden normális családban a vasárnapi ebéd része... És ezt az állapotot tetézendő, még Jancsika is képes volt október 1-jén születni, majdnem Ember "születésnapi ajándékaként", hiszen ő meg október 2.-ai.

Ez a liszt nélküli svéd mandulatorta Ember szülinapjára készült, de számomra is szolgált meglepetéssel: felfedeztem egy olyan receptet hozzá, amin kivételesen az ég világon semmit sem változtattam, úgy volt tökéletes, ahogy megtaláltam. Puffancstól származik, nála a recept, ha híven követitek, garantált a siker. Én ugyan nem 24, hanem 28 cm-es tortaformát használtam, így másfélszeres nagyságú tortát sütöttem, minden hozzávalót arányosan megnövelve.

Isten hozott, Jancsika!

Jancsika természetesen nem Jancsika. Viszont ennek ellenére egy nagyon is létező (és ennek a jövőben valószínűleg gyakran hangot is adó), iciri-piciri, ráncos kis emberpalánta. Nővéremék úgy döntöttek, némiképp segítenek fogyó nemzetünk újraerősödésében, és egy plusz egyeddel hozzájárultak az ország összlakosságához. A babavárás alatt mindössze annyit voltak hajlandóak elárulni, hogy fiú lesz, a nevét (babonából, talán?) nem, így mi az ő bosszantásukra Jancsikának kereszteltük a kicsit. De mivel egy blogon túlnyomó részt úgyis bece- és álneveken szerepel a blogger rokonsága, így Jancsika neve mostmár (nekünk legalábbis) marad. Tegnap este megérkezett tehát unokaöcsém, első Jancsika. Nagynéni lettem, jézusom!
Akkora, mint egy nagyobb cső kukorica, ráncos, mint egy mazsolaszem, 11 órán át szivatta az anyját a vajúdáskor, és mégis mindenki imádja. Ki érti ezt? :) :)

Isten hozott kicsi ember, legyen sok örömöd az életben, és persze egyél sokat, az nem árthat! :D

(Fotó innen.)

Mandulás-almás linzertorta

Visszavonhatatlanul itt az ősz, de én nem bánom. Szeretem az ősz hangulatát, a színes leveleket a fákon, a langymeleg napsütést és még a szemerkélő esőt is, aminél ideálisabbat el sem lehetne képzelni egy csendes, fotelben olvasós vasárnaphoz. Ilyenkor már reggel jólesően odakucorodok a sarokba, kinyitom az ablakot, hogy érezzem az eső illatát, bebugyolálom magam egy vastag pokrócba, kezembe veszek egy vaskos könyvet, és fel sem állok míg olyan sötét nem lesz, hogy már villanyt kell kapcsolni. Na jó, egy-két dologért azért kimegyek a konyhába. Egy csésze forró teáért és némi süteményért.

Gondolom így ősszel mindenkinél sorban készülnek a körtés, szilvás, szőlős és almás lepények, piték és még sorolhatnám, milyen finomságok. Én sem vagyok kivétel, ember hazajövetele alkalmából sütöttem ezt az almatortát. Rusztikus, egyszerű és egyszerűen isteni.

Hozzávalók (egy 15 cm átmérőjű tortaformához):

30 dkg átszitált liszt

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

1 tojás

5 dkg szeletelt mandula

2 evőkanál akácméz

1 evőkanál barna nádcukor

1/2 kg alma (ez már a nettó tömege pucolva, kicsumázva, apróra kockázva)

1/2 teáskanál fahéj

Elkészítése:

A lisztet, vajat, porcukrot és tojást alaposan összegyúrva hagyományos linzertésztát készítek. Sokan késes robotgépben dolgozzák össze, úgy is tökéletes lesz, de nekem ez a fajta textúrájú tészta az, amit imádok kézzel gyúrni, dögönyözni, úgyhogy ezt nagyanyáink módszerével készítem. Ha a tészta már szép sima és gombóccá lehet gömbölyíteni, akkor folpackba tekerem és egy órára a hűtőbe teszem.

Eközben megpucolom, kicsumázom és apróra kockázom az almát úgy, hogy ahogy a hozzávalók közt is szerepelt, a nettó tömege fél kiló maradjon. Almafüggő, hogy ez pontosan mennyi bruttót jelent, én ezt a tortát most aprószemű jonatánból készítettem, így elég sok felesleges rész ment a kukába. Ha kész, akkor egy evőkanál mézen megdinsztelem úgy, hogy a lehető legtöbb lé elpárologjon belőle (ne áztassa el sülés közben a tésztát), és a méz némileg rákaramellizálódjon az almadarabokra. Ezután (még forrón) hozzáadom a fahéjat és a cukrot, majd félreteszem hűlni.

Hasonlóan járok el a mandulával is, egy evőkanál mézen kicsit megpirítom, hogy az is megkaramellizálódjon, majd ezt is kihűtöm.

Amíg az alma és a mandula hűl, a hűtőből kivett linzertészta kétharmadát kör alakúra nyújtom, pontosan akkorára, mint a tortalap + a falmagasság + még egy centi. Ha tehát beleteszem a tésztát a formába, az a tortaforma peremén még egy centit le fog lógni. Ezután az egészet "megtöltöm", alulra szóróm a mézes mandulát, rá pedig a fahéjas-mézes almadarabokat, így a töltelék pont a tortaforma pereméig fog érni. Ezután a linzertészta megmaradt egyharmadát kézzel a töltelék tetejére morzsolom, végül pedig a lelógó egy centis széleket ráhajtogatom, így a torta tetejének széle szép vonalú marad, de belső része rusztikusan darabos, morzsás lesz.

Teljesen hideg sütőbe tolom, majd 200 fokon addig sütöm, míg szép aranybarna nem lesz a teteje.

Lehet hozzá vaníliasodót vagy vaníliafagyit is kínálni, nekünk most csak így magában volt, de nem bántuk egy csöppet sem.

Kréker keksz

Négy napig szingli vagyok, hogy divatos kifejezéssel éljek. Egyik (Ember) elment vadászni, a másik (barát) meglövi, a harmadik hazaviszi, a negyedik (gyanítom, én) megsüti, és az iciri-piciri(k) mind megeszi(k). Remélhetőleg. De ismerve az urak vérmérsékletét, könnyen lehet, hogy nem zsákmányszerzés, csak túrázás és madármegfigyelés lesz belőle…

Akár így-akár úgy, három meglett férfit mégsem lehet csak úgy, minden kaja nélkül elengedni otthonról. Lehet ugyan szendvicset csomagolni, vannak benzinkutak, abc-k és miegymások szerte az országban - ellátásuk különben is lesz -, de csak kell nekik valami ropogtatnivaló az útra.

Ezt a kréker kekszet kapták, könnyen szállítható, sokáig eláll – bár gyanítom, hamar el fog fogyni – és rengeteg lesz belőle. Ember a tegnapi csomagolás közben persze már szemenként lopkodta az asztalról (csak hogy ne legyen feltűnő), de nem bántam, mert született egy jó ötlete: ha legközelebb nem ilyen apróra formázom, hanem nagyobb korongokat, chipseket vagy grissini-formájú rudakat készítek a tésztából, akkor tökéletes tunkolni egy kis salsát vagy guacamolét vele.

Hozzávalók:

30 dkg átszitált liszt

12 dkg vaj

10 dkg erős ízű, zsíros sajt (nálam most 5 dkg sárga cheddar és 5 dkg gouda volt)

kb. 1,5 dl sürített tej (nem cukrozott tubusos, hanem a natúr üveges)

1 tojás

ízlés szerint só, bors, pirospaprika (Egy teáskanál só minimum kell, és én most nem finomra őrölt, hanem tört borsot használtam, hogy a kekszben rá lehessen néha harapni egy-egy bors darabkára. A pirospaprikával vigyázzunk, nehogy keserű legyen a kekszünk /max. 1-2 csipet/!)

Elkészítése:

A sajtokat késes robotgéppel szinte krémesre aprítom, hozzákeverem a tojást, majd lassan csorgatva a sürített tejet. Fontos a fokozatosság és a folyamatos keverés ahhoz, hogy szép homogén masszát kapjunk a végén, ne legyenek benne felismerhető sajtdarabok.

A lisztbe belekeverem a fűszereket, az előzőleg apróra kockázott vajat, majd legvégül a sajtos masszát. Addig dagasztom, gyúrom, míg sima, enyhén ragadós, de formázható tésztát kapok. Ekkor folpackba csomagolom és minimum fél órára a hűtőbe teszem, de nem árt neki az sem, ha egy egész éjszakát tölt hideg helyen.

Ezután kb. fél centi vastagra nyújtom és tetszőleges formákat vagdosok ki belőle szaggatóval vagy késsel (én speciel olyan apró háromszögecséket vagdostam, amikből egyszerre hármat-négyet be lehet kapni – mégiscsak pasiknak készült  :) ).

Sütőpapíros tepsibe pakolom a kekszeket - lehet nyugodtan jó szorosan egymás mellé, mert nem igazán fog megnőni -  és 200 fokra előmelegített sütőbe tolom. Kb. 10 perc alatt készre sül.

Na, miközben még írtam délelőtt a postot meg is jött az első útközbeni helyzetjelentés: kék vércsék Apajnál. Nem lesz ebből vaddisznó a Zselicben, csak távcsővel kukkolás, az tuti!

Expressz tejszínes-mogyorókrémes torta - Boldog születésnapot, kicsi Buborék!

Buborék 3 éves lett. Babából kisfiúvá „érett”. Azt hittük, sosem tanul meg járni, mert folyton csak kúszni-mászni akart, erre most külön edzés utolérni őt. Azután attól tartottunk, sosem tanul meg beszélni, mert minden könyörgés ellenére csak gügyögni akart, most pedig megállás nélkül jár a szája mint a kacsa feneke. Igazi pasi lett. Imádja a motorokat minden mennyiségben és nagyságban, legújabb szerelmei pedig a kukásautók, markolók, daruk, betonkeverők, úthengerek vagy bármilyen, számomra teljesen ismeretlen funkcionalitással bíró munkagép.

Ennek megfelelően a szombati családi banzájon kapott is két óriásmarkolót és egy betonkeverőt, valamint számtalan egyéb miniatűr munkagépet, hókotrót, targoncát és (nőként) a bánat tudja még, milyen nevekre hallgató eszközöket. :) No meg persze tortát. Emeleteset. Marcipánmotorral a tetején. Ez csak természetes.

Az ünnepséget megelőző hét némileg zűrősnek volt mondható. Már ha zűrösnek tekintjük azt, hogy hétfőtől csütörtökig reggel 6-kor indultam otthonról és este fél 9-re estem haza, így kellett lezavarni a nagybevásárlást, az ajándékvételt és még pénteken a sütést is. Nem is csoda, ha egy rekordidő alatt elkészíthető tortát ötlöttem ki, másra esélyem sem lett volna. Ez a torta maximum 1 óra alatt elkészíthető (a piskóta hűlési idejével és a díszítéssel együtt), könnyű, finom és nem csak a háromévesnek ízlett. „Úristenebédutánratortakell”-esetekhez ideális. :)

Hozzávalók:

A tésztához (egy 22 cm-es és egy 15 cm-es tortaformához):

7 tojás

7 evőkanál cukor

7 evőkanál átszitált liszt

5 evőkanál olaj

1 csipet só

A krémhez:

7 dkg nádcukor porrá őrölve

10 dkg őrölt pörkölt mogyoró

1,5 - 2 evőkanál jó minőségű cukrozatlan kakaópor

7 dkg vaj

1 dl sűrített tej (nem a cukrozott tubusos, hanem az üveges folyós – minél magasabb a zsírtartalma, annál jobb)

4 dl habtejszín

¾ tasak zselatin fix

A díszítéshez:

30 dkg jó minőségű étcsokoládé

1 evőkanál olaj

színes cukorkonfetti

Elkészítése:

A piskótához az egész tojásokat habosra verem a cukorral, kanalanként hozzáadom a sóval elkevert lisztet, végül szintén kanalanként lassan csorgatva az olajat. A masszát a két sütőpapíros formába öntöm, és 175 fokra előmelegített sütőbe tolom. Kb. 25-30 perc alatt tökéletesre sül.

Míg a piskóta sül, elkészítem a krémet. Egy az egyben házi nutellát keverek pontosan a már itt leírtaknak megfelelően. Ezután habbá verem a tejszínt, mikor félig kész, hozzáöntöm a zselatin fixet és úgy verem tovább, míg megfelelő állagú nem lesz. Az elkészült tejszínhabba óvatosan beleforgatom a mogyorókrémet vigyázva, nehogy a hab összetörjön. Addig keverem, míg szép, levegős, homogén krémet nem kapok (pár perc).

Ezután összeállítom az emeletes tortát. A kihűlt piskótákat kétfelé vágom, így összesen 2 nagy és 2 kisebb piskótalapom lesz. A 2 nagy és a 2 kicsi piskótalap közé kenem a krémet, majd az így született 2 tortát „egyesítem”, a kis tortát a nagy tetejére teszem és díszítem.

A torta bevonásához az étcsokit felolvasztom, hozzákeverem az olajat, majd a masszát a torta tetejéről indulva lecsorgatom. Még mielőtt a bevonat teljesen megszilárdul megszórom cukorkonfettivel, végül pár óra hűtés után rákerülhet a marcipánmotor is. :)