Karácsonyi süteményes ki mit tud

Segítséget szeretnék kérni tőletek. Mint gondolom a legtöbben, mi is minden egyes Karácsony előtt elcsúszunk az ajándékokkal, a süteményekkel, a vacsorával vagy csak simán a lakásdíszítéssel illetve csomagolással. És persze minden évben elhatározzuk, hogy majd jövőre másképp lesz, kábé júliusban megvesszük inkább az ajándékokat, de mégegyszer ezt a rohanást sose... És persze ezt eddig egy évben sem sikerült megtartani.

Most úgy tűnik, idén végre valami halvány esély van rá, hogy ne essünk szét teljesen :), de ehhez nagyban hozzájárulna az is, ha nem utolsó utáni pillanatban kellene a konyhában a komplett családnak sütni-főzni. Szent elhatározásom, hogy idén amit  lehet, előre elkészítek, viszont mivel eddig sosem volt szükség alaposabban megvizsgálni a házi sütik "szavatosságát" (később készültek, viszont öt perc alatt elfogytak :)), konkrétan fogalmam sincs, hogy mi az a legkorábbi időpont, amikor nekiláthatok elkészíteni őket és az ünnepekre még finom marad.

Úgyhogy aki tudja, kérem, segítsen, meddig állnak el az alábbi sütik! Légyszi úgy írjatok, hogy a szavatosság jelen esetben nem azt jelenti, mikor kéne már kukázni őket, hanem még a nagyonis fogyasztható, omlós, finom állapotot jelzi!

- bejgli (mákos, diós, mogyorós)

- zserbó

- hókifli

- linzer (lekváros)

- mézeskalács

- karácsonyi fatörzs

Előre is köszönöm, és idén NEM FOGOK ELÚSZNI! :)

Fotó innen.

Nagyon csokisak

Életem első muffinjai. Most lebuktam. Halvány gőzöm sincs, hogy miért nem sütöttem még eddig soha. 

Illetve de, és ezért lehet, hogy néhányan megköveznek: szerintem unalmas muffint készíteni. Ez persze önmagában ellentmondás, mert miért gondolom, hogy unalmas és nem szeretem, mikor eddig még sose sütöttem? A válasz egyszerű: azért, mert csak. 

Vannak sütemények, amiknek már a kinézete is arra csábít, hogy én is megkotyvasszam/-gyúrjam/-dagasszam/-szaggassam, és vannak receptek, amiknek már az olvasása is beindítja a pavlovi reflexemet. A muffin nekem nem ilyen. Persze mint minden rendes háztartásban, nálam is fellelhető muffintepsi, sütöttem is már benne, csak éppen briósokat. A muffinok nem hoznak lázba cseppet sem. Igazából ez sem, most is kizárólag azért vesztettem el a témában a szüzességemet, mert Pomodoro kapott egy Szakácskönyv fiúknak című könyvet (mi mást? :)), amiből pont erre esett a választása a szokásos közös hétvégi sütögetéshez.

A süti egyébként isteni lett, biztos vagyok benne, hogy a vérbeli muffinrajongók imádni fogják, mert a végeredmény tényleg finom, főleg melegen-langyosan, amikor még folyós benne a töménytelen mennyiségű csokoládé. Ennek ellenére legközelebb mást sütünk. :)

Hozzávalók (12 darabhoz):

száraz hozzávalók:

300 g átszitált finomliszt

1,5 teáskanál sütőpor

100 g kristálycukor

100 g apróra tört étcsokoládé

100 g nagyobb darabokra tört tejcsokoládé

nedves hozzávalók:

100 ml étolaj

250 ml tej

1 tojás

1 teáskanál vaníliaesszencia

Elkészítése: 

A száraz és a nedves hozzávalókat külön-külön alaposan összekeverjük, majd összeöntjük őket és hagyjuk, hogy a robotgép szép egyenletesre keverje a tésztát.

A muffintepsi mélyedéseibe kapszlikat teszünk, belekanalazzuk a tésztát, majd a nyers muffinokat 20 percre 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk, ezután 180 fokra mérsékeljük a hőfokot és újabb 20 perc alatt készre sütjük. (Nekem mezei gázsütőm van, ehhez ennyi a sütési idő, de ez sütőnként eltérhet!)

Teljes kiőrlésű tönkölyös-rozsos-zabpelyhes kenyér

Nagyon szeretem a kenyereket. Egész pontosan szeretek én mindenféle tésztát, péksüteményt, legyen az édes vagy sós, de a házi készítésű, sütőből frissen kivett, még forró, ropogós kenyerekért különösen odavagyok. Ennek ellenére nem vagyok nagy kenyérsütő-spíler. Persze készítek párfélét, sütöttem már zsemléket, kifliket és brióst is, mégsem tartozom azok közé, akik folyamatosan maguknak sütik a reggelinek valót. Ha tehetem és időm engedi, hetente egyszer azért igyekszem legalább egy kenyeret összehozni, de ha épp valamiért nem úgy jön ki a lépés, akkor nem esem kétségbe egy jó pékségben vásárolttól sem.

Ez az öregtésztás kenyér viszont nagy kedvencem lett. Az alapötlet (azt hiszem) Limarától és Mohától származik, de bevallom őszintén, már nem emlékszem pontosan milyen recepteket "gyúrtam össze", mindenesetre annyit alakítottam rajta, hogy a mi szájízünknek megfeleljen. A végeredmény pedig egy ropogós héjú, finom bélzetű, de nem morzsálódó kenyér lett, amit bármikor szívesen sütök, mert biztos a jó végeredmény.

Hozzávalók: 

30 dkg öregtészta (az öregtészta Limara instrukciója alapján készült)

10 dkg rétesliszt

20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt

20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt

10 dkg zabpehely

280 ml langyos víz

150 g tejföl vagy joghurt (vagy vegyesen)

2 púpos teáskanál só

1 teáskanál cukor

1/2 teáskanál őrölt kömény

50 ml olaj

2 dkg friss élesztő

egy csipet aszkorbinsav

+ 1 marék zabpehely a díszítéshez (elhagyható)

Elkészítése:

A 30 dkg öregtésztát + 10 dkg réteslisztet + 10 dkg tönkölylisztet összekeverem a vízzel, a cukorral és az élesztővel. 20 percig dagasztom, majd kb. 45 percig meleg helyen kelni hagyom.

Eközben a többi hozzávalót simára keverem, majd a 45 perc leteltével hozzáöntöm a megkelt, félig kész tésztához. 

Az egészet újabb 20 percig dagasztom, majd cipóra formázom, és egy előzőleg sütőpapírral kibélelt 8 literes jénaiba tesztem. 

A tetejét alaposan megspriccelem vízzel, díszítésként egy maréknyi zabpelyhet szórok rá, egy éles késsel bevagdosom a tetejét, majd a jénai fedelét rátéve még 20 percig kelesztem.

Végül 200 fokra előmelegített sütőbe tolom és aranybarnára sütöm. Aki kicsit vastagabb héjjal szereti a kenyeret, szedje le a jénai fedelét kb. 15 perccel a sütés vége előtt.

A fotózáshoz a kenyeret saját készítésű fahéjas-gyömbéres szilvalekvárral "körítettem". Ember meg alig bírta kivárni a fényképezés végét, hogy végre megehesse. :)

Esti saláták

Bár az utóbbi időben a bejegyzésekből úgy tűnhetett, azért mégsem kizárólag édességet eszünk a nap 24 órájában. :) Sőt, vacsorára sosem. Estére legtöbbször valamilyen gyors salátát szoktam készíteni, no persze nem mindig ilyeneket, de az utóbbi pár alkalommal úgy éreztük, jár nekünk a kényeztetés.

Ezek itt egyszerűek, pillanatok alatt elkészíthetőek és az ízük...mmm.

Szűz saláta:

Hozzávalók (2 személyre):

5 dkg füstölt Virginia sonka (zelleres-mustáros pácban érlelt)

10 dkg pecorino sardo

10 dkg saláta mix (ebben volt rukkola, céklalevél és kétféle fodros saláta)

3 evőkanál kiváló minőségű extra szűz olívaolaj

2 teáskanál dijoni mustár

csipet só

Elkészítése:

A megmosott, lecsepegtetett salátára kézzel rászaggatom a sonkát, majd rákockázom a sajtot. 

Az olívaolajat, mustárt és a sót  alaposan elkeverem, majd a salátára öntöm. 

Frissen kisült kenyérrel tálalom.

Serrano-Gouda saláta:

Hozzávalók (2 személyre):

5 dkg jamon serrano

10 dkg 24 hónapig érlelt Gouda sajt

fél fej lilahagyma (kisebb)
10 dkg saláta mix (ebben volt rukkola, céklalevél és kétféle fodros saláta)

3 evőkanál kiváló minőségű extra szűz olívaolaj

fél lime leve

2 csipet só

egy kevés apróra vágott szárított chili

Elkészítése:

A fél fej lilahagymát hajszálvékony szeletekre vágom és egy csipet sóval megszórom, majd félreteszem, hogy egy kicsit megpuhuljon a sóban és az ereje nagy részét elveszítse (túl sokáig nem szabad sóban "áztatni", mert megkeseredik!). 

A megmosott, lecsepegtetett salátára kézzel rászaggatom a sonkát, majd rákockázom a sajtot.

Az olívaolajat, a lime levet, a chilit és egy csipet sót  alaposan elkeverek, majd az egészet a salátára öntöm. 

Végül rádobálom a megpuhult lilahagymát és tálalom.

Amikor a fiúk sütnek - karamellás-almás mandulatorta (avagy a tarte tatin és a bögresüti házassága)

Épp a napokban gondolkoztam el azon, hogy lassan átminősíthetem tortabloggá magamat, az utóbbi időben ugyanis kizárólag ilyesmiket tettem fel ide. Pedig Isten látja lelkemet, nem kizárólag édességgel etetem a népeket, sőt, kifejezetten zöldséges-gyümölcsös-salátás társaság vagyunk. Tény, hogy nálunk ez az őszi időszak tortaügyileg rendkívül sűrű, ám úgy tűnik, a fiúk lassan nem csak az evés végéről fogják meg a dolgot, hanem egyre nagyobb kedvüket lelik a készítésben is. Buboréknak pedig igazából mindegy, hogy mi készül, csak robotgép kelljen hozzá; ma reggel mind a három évének őszinteségével elsírta magát, hogy nem voltam hajlandó elővenni a gépet a szekrényből (azok után, hogy tegnap az ő kérésére négyszer is használtuk), mert indultunk a nagymamáékhoz vendégségbe.

Ezt a fordított karamellás-almás mandulatortát tegnap sütötték a három Szabó legények és nem túlzás, én valóban csak irányítottam a dolgot, de valójában egy nagy és két kicsi séfé az érdem. A felnőtt pucolta és csumázta az almát, a nagyobbik szeletelte azt és a száraz alapanyagokat felügyelte, a kicsi pedig a folyékonyakat öntögette a robotgépbe. Nekem csak a munka elméleti része maradt, no meg a mosogatás a végén.

Hozzávalók (egy 22 cm-es tortaformához):

5 db közepes alma (nálunk jonatán)

1 evőkanál vaj

1 bögre átszitált liszt

1 bögre + 3 evőkanál nádcukor

1 bögre darált mandula

1 bögre tej

1/2 bögre olaj

1 tojás

1/2 tasak sütőpor (elhagyható)

Elkészítése:

Almás réteg:

3 evőkanálnyi nádcukrot közepes lángon karamellizálni kezdek. Amikor félig kész, hozzádobom az előzőleg meghámozott, kicsumázott és felszeletelt almát és megvárom, míg az a karamellben kellően puhára dinsztelődik. Végül hozzáadom a vajat, és az egészet alaposan elkeverem, hogy minden egyes almadarab szép fényes vajas-karamellás bevonatot kapjon. Még forrón elegyengetem a sütőpapírral borított tortaforma alján.

Tészta:

Teljesen egyszerű kevert tésztás bögresütit készítek, vagyis az összes hozzávalót (lisztet, cukrot, mandulát, tejet, olajat, tojást, sütőport) homogén masszává keverem, és az almás rétegre öntöm.

Az egészet 175 fokra előmelegített sütőbe tolom és aranybarnára sütöm. Ha kész, megfordítva tálra borítom. Fontos, hogy rögtön a sütőből kivéve, forrón kiborítsuk a formából, mert ha hűlni kezd, a karamell ragadós lesz, és semmilyen könyörgésre nem lesz hajlandó szépen kijönni a tortaformából. :)

Ha van kedvünk, azon nyomban még forrón, vaníliafagyival megbolondítva ehetjük, ha nagyobb az önuralmunk, akkor kihűlve akár másnap reggelire egy bögre tejjel is tökéletes.

Kell egy hét együttlét

Emberrel pár napra elutazunk kicsit kettesben pihenni, sétálni a jó levegőn, olvasni, aludni, és nem utolsósorban jókat enni. Megyünk az Öreg Harangba is természetesen, csak mert nekünk ott jó. :)

Egy hét múlva jelentkezem, addig szorítsatok, hogy szép időnk legyen, nagyon vártuk már ezt a kettesben "őszülést"!

Most az Emberé - svéd mandulatorta

Júliustól novemberig nekünk gyakorlatilag minden második hétvégén valamilyen családi ünnep van. Születésnapok és névnapok sorozata, természetesen mindegyik illő módon, nagy családi körben megünnepelve ajándékokkal, tortákkal, ahogy azt kell. Múltkor megjegyeztem Embernek, hogy ennek a sűrű időszaknak köszönhetően a kicsik szerintem már azt hiszik, a torta minden normális családban a vasárnapi ebéd része... És ezt az állapotot tetézendő, még Jancsika is képes volt október 1-jén születni, majdnem Ember "születésnapi ajándékaként", hiszen ő meg október 2.-ai.

Ez a liszt nélküli svéd mandulatorta Ember szülinapjára készült, de számomra is szolgált meglepetéssel: felfedeztem egy olyan receptet hozzá, amin kivételesen az ég világon semmit sem változtattam, úgy volt tökéletes, ahogy megtaláltam. Puffancstól származik, nála a recept, ha híven követitek, garantált a siker. Én ugyan nem 24, hanem 28 cm-es tortaformát használtam, így másfélszeres nagyságú tortát sütöttem, minden hozzávalót arányosan megnövelve.