szeretnék veled.
Hosszú éjszaka
után
lustán
kelni,
lassan,
nem sietve,
hogy a
paplan
alá osonjon
a tavaszi
napsugár
és kedvtelve
apró köröket
rajzolgasson
a hasadon
és belecsókoljon
a köldöködbe.
Felkelni
gyűrötten,
kócosan,
félig csukott
szemmel a
konyhába
balllagni,
hogy mint a
nyugdíjasok,
bevegyük
mind a
vitaminok’
és a
szervezet
számára
elengedhetetlen
összes
ásványi
anyagot
egy csésze
kávéval,
mert a
balansz az
meg kell
legyen.
Aztán
megcsinálnám
a pirítóst,
kicsit füstösen,
kicsit odaégve,
hogy muszáj
legyen
kimenni
az erkélyre,
ahova
az olviás
paradicsomot
kistányérban
már
te hozod,
s ahol
meztelen
mellkasod
arra csábít, hogy
hozzádbújjak
egész testtel
és érezzem:
jó veled a reggel.