Nem leszek álszerény, mert azt utálom. Rokonaim, ismerőseim, barátaim és saját magam szerint is jól főzök. Igényes, jó minőségű alapanyagokból, jó érzékkel, lelkesen és új ízekre, új technikákra nyitottan. Egy háziasszonytól szerintem ez a maximum, és bár nagy álmom, hogy részt vehessek valami komolyabb (értsd: többéves) szakács- vagy cukrászképzésben, egyelőre ez nem látszik megoldhatónak.
Viszont egy-két teljesen triviális dologgal nem boldogulok. Ezek egyike a rizsfőzés. És most lehet nevetni. :) Mert tényleg. Nem tudom, okoz-e ez gondot más számára is, de én már kínomban nevetek rajta; kis túlzással előbb tudok végigfőzni egy tízfogásos exkluzív menüsort, mint normális rizst készíteni. Nem véletlen, hogy szinte sosem eszünk rizst, amikor valamihez rizs kellene, akkor bulgurral, kuszkusszal, hajdinával és kölessel helyettesítek, ez utóbbiakat tényleg szeretjük, egészségesek, és nem utolsósorban semmi gondom az elkészítésükkel.
Múltkor egy tévében látott gasztroműsor kapcsán (sütit sütöttek épp) felszisszentem, hogy mi ez a fene nagy misztérium a piskótasütés körül, mikor az aztán a legegyszerűbb dolog a világon. Mire ember óvatosan megjegyezte, hogy talán másnak ez ugyanakkora gondot okoz, mint nekem a rizsfőzés… Talált.
Bármit, ami normál háztartási keretek közt megfőzhető, megfőzök, megsüthető, megsütök. A rizs nem megy. Kínos. Pedig a rizs minőségével baj nem lehet, rosszat nem veszek. A hiba az én készülékemben van. Túlsózott/ragacsos/vizes/túlfőtt, lehet válogatni, ezek „sikerültek” eddig. Úgyhogy elérkezett a segítségkérés pillanata.
TI HOGY A BÁNATBA FŐZITEK A RIZST? (Zacskós nem játszik.) Várom az ötleteket, hogy ízletes, illatos, kívül puha, belül még kissé roppanós rizst tehessek életemben először az asztalra.
(Fotó innen.)
