Tegnap óta némiképp megnyugodtam, lassan mégis kezd összeállni a kép a hétvégével kapcsolatban, körvonalazódik a terv, hogy mikor kihez és merre; sőt este hazafelé még barkát is sikerült szereznem, a húsvéti lakásdíszeket is megtaláltam a gardróbban, úgyhogy most kellő mennyiségű nyúlban és tojásban pompázik a lakás. Apránként elkezdem előkészíteni a hétvégi fogásokat is, hogy ne egyszerre dőljön a fejemre a ház, a kuglófhoz való házi mogyorókrémet még gyorsan ma reggel munkába indulás előtt összedobtam, az úgyis sokáig eláll(-na, ha nem nyalnánk bele folyton).
Nem szeretem a nutella szót, arról nekem mindig a gyárilag készült, tömény, aromáktól és ízfokozóktól hemzsegő édesség jut az eszembe, de a poszt címében mégis ezt használtam, hát mit tegyek, ha így híresült el a dolog? A házi mogyorókrémben az a jó, hogy maximum tíz perc alatt elkészül (nyugodtan lehet stopperrel ellenőrizni :)), és az a rossz, hogy bár elvileg hűtőben egy hétig is elállna, gyakorlatilag szintén tíz perc alatt el is tud fogyni, pedig az adag nem kicsi, az itt leírt mennyiségből két kis üvegre elegendő krém lesz. Palacsintába kötelező, piskótához opcionális, tele igazi mogyoróval, és (sajnos) nem csak a gyerekek szeretik.
Hozzávalók:
7 dkg nádcukor porrá őrölve (ha nincs nádcukor jó a sima porcukor is, de abból kb. 10 dkg kell és a végeredmény szerintem nem lesz olyan finom)
10 dkg őrölt pörkölt mogyoró (vagy 8 dkg mogyoró és 2 dkg dió – így kicsit lágyabb lesz az íze)
1,5 - 2 evőkanál jó minőségű cukrozatlan kakaópor
7 dkg vaj
1 dl sűrített tej (nem a cukrozott tubusos, hanem az üveges folyós – minél magasabb a zsírtartalma, annál jobb)
Elkészítése:
Rendkívül bonyolult az ügymenet, a vajat kissé meglágyítom, hogy krémes állagú legyen, simára keverem a tejjel és a kakaóporral, majd kanalanként felváltva hozzáadom a cukrot és a mogyorót. Hideg téli napokon az eredményt sűrű kóstolgatással addig ellenőrzöm, míg legalább a fele elfogy és már csak egy üveget tudok megtölteni a maradékkal (na jó, nyáron is ezt csinálom). Fontos tudni, hogy cseppet sem költségkímélő nass, no nem a hozzávalók miatt, hanem mert a hűtő kb. négyszer annyi áramot fog fogyasztani a mogyorókrémre való folyamatos rájárás és hűtőajtó-nyitogatás miatt.
Este lesz fent fotó is, de már majdnem elkéstem a munkából, így azt feltenni már nem volt időm.
Hozzávalók:
7 dkg nádcukor porrá őrölve (ha nincs nádcukor jó a sima porcukor is, de abból kb. 10 dkg kell és a végeredmény szerintem nem lesz olyan finom)
10 dkg őrölt pörkölt mogyoró (vagy 8 dkg mogyoró és 2 dkg dió – így kicsit lágyabb lesz az íze)
1,5 - 2 evőkanál jó minőségű cukrozatlan kakaópor
7 dkg vaj
1 dl sűrített tej (nem a cukrozott tubusos, hanem az üveges folyós – minél magasabb a zsírtartalma, annál jobb)
Elkészítése:
Rendkívül bonyolult az ügymenet, a vajat kissé meglágyítom, hogy krémes állagú legyen, simára keverem a tejjel és a kakaóporral, majd kanalanként felváltva hozzáadom a cukrot és a mogyorót. Hideg téli napokon az eredményt sűrű kóstolgatással addig ellenőrzöm, míg legalább a fele elfogy és már csak egy üveget tudok megtölteni a maradékkal (na jó, nyáron is ezt csinálom). Fontos tudni, hogy cseppet sem költségkímélő nass, no nem a hozzávalók miatt, hanem mert a hűtő kb. négyszer annyi áramot fog fogyasztani a mogyorókrémre való folyamatos rájárás és hűtőajtó-nyitogatás miatt.
Este lesz fent fotó is, de már majdnem elkéstem a munkából, így azt feltenni már nem volt időm.
Update: már fotó is van.