Jancsika természetesen nem Jancsika. Viszont ennek ellenére egy nagyon is létező (és ennek a jövőben valószínűleg gyakran hangot is adó), iciri-piciri, ráncos kis emberpalánta. Nővéremék úgy döntöttek, némiképp segítenek fogyó nemzetünk újraerősödésében, és egy plusz egyeddel hozzájárultak az ország összlakosságához. A babavárás alatt mindössze annyit voltak hajlandóak elárulni, hogy fiú lesz, a nevét (babonából, talán?) nem, így mi az ő bosszantásukra Jancsikának kereszteltük a kicsit. De mivel egy blogon túlnyomó részt úgyis bece- és álneveken szerepel a blogger rokonsága, így Jancsika neve mostmár (nekünk legalábbis) marad. Tegnap este megérkezett tehát unokaöcsém, első Jancsika. Nagynéni lettem, jézusom!
Akkora, mint egy nagyobb cső kukorica, ráncos, mint egy mazsolaszem, 11 órán át szivatta az anyját a vajúdáskor, és mégis mindenki imádja. Ki érti ezt? :) :)
Akkora, mint egy nagyobb cső kukorica, ráncos, mint egy mazsolaszem, 11 órán át szivatta az anyját a vajúdáskor, és mégis mindenki imádja. Ki érti ezt? :) :)
Isten hozott kicsi ember, legyen sok örömöd az életben, és persze egyél sokat, az nem árthat! :D
(Fotó innen.)