Szombat, napsütés, édes kettes, mi kell még?Egy csendes terasz valahol egy kedves utcácskában, és egy jó kávé. Nekünk megvolt, bár ez itt nem a reklám helye.
Szentendrét sokáig nem szerettem. Turisták tömkelege, álmatyó terítők/ujjasok/gyöngyékszerek dögivel, rosszabbnál rosszabb neves és névtelen éttermek és cukrászdák, és mindenhol külföldiek pénztárcájához igazított horrorisztikus ár. Aztán a Nagy Szerelem kellős közepén egyszer csak megláttam szentendre mögött Szentendrét. És szerelem lett az is. Szűk sikátoraival, régi házaival, miniatűr múzeumával, bájos kovácsoltvas ablakrácsaival és a kávézóval, amely akár maga is kiállítási darab lehetne a miniatűr múzeumban.
Mintha egy mesébe csöppentem volna, icipici terecskén icipici házikó, icipici házikóban icipici kávézó. De apró mivolta csak a fizikai méreteiben mutatkozik meg, valójában nagy kreativitás, nagy szeretet és még nagyobb lelkesedés érezhető azon a hazánkba települt amerikai fiatalemberen, aki meglátta itt a lehetőséget és azóta is a pult mögött főzi a kávét. Az igazi frappét. És saját készítésű fekete olivakrémet készít mellé, vagy ha épp nem azt, hát valami más „kencét” amihez épp ihletet kap. És rusztikusan kockázza az uborkát az igazi görög salátába vagy a kéksajtos mézes-diósba, és még a párna is csíkos a fenekem alatt, ahogy annak egy mesében lennie kell (talán csak egy lábatlankodó macska hiányzik). És, és, és… Nincs és. El kell menni. Kötelező.
Szeretem Szentendrét.
Dorothea Café
2000 Szentendre, Jankó János utca 4.
Nyitva:
H-P.: 08:00-22:00
Szo-V.: 08:00-23:00
(Mikro Csodák Múzeuma itt.)
(Fotó innen.)