A holnapi ebéd hűlt helye

Ember, szegény, napok óta kimerült és nyúzott, megérkezett a tavaszi fáradtság a munkahelyi ötéves terv egy hónap alatt történő megvalósításával karöltve és némi alkalomszerű hátfájással megspékelve. Próbál ugyan mindemellett annyit lazítani amennyit csak lehet és tudatosan minimálisra csökkenteni a stresszt, de miután a wellnesselés mostanában kimerül az esti zuhanyzásban és fogmosásban úgy gondoltam, mégiscsak kell neki valami, amitől kicsit erőre kap és ami igazán jókedvre hangolja. Ennek legegyszerűbb módja, ha indiait főzök. Nem hosszútávú megoldás ugyan, de gyorssegélynek tökéletes. :)

Az jutott eszembe, hogy miután a munkahelyén fáradt bele az első negyedéves hajtásba, legjobb lesz, ha "oda főzök" valamit, magyarán egy olyan "munkaebédet" kap holnapra, ami legalább az ebédidőre elfeledteti vele a benti bolondokházát. Ez eléggé leszűkítette a lehetőségeket: legyen egyszerű, dobozban szállítható egytál étel, valami olyasmi, ami nem folyik szanaszét, és viszonylag kultúráltan fogyasztható a kollégák szeme láttára is. 


A megoldás viszonylag kézenfekvő: dal tarka vagy dhal tarka, esetleg dahl tarka, kinek hogy tetszik. A dal tarka alapvetően vegetáriánus étel, de úgy éreztem, most valami hússal fokoznám az ízélményt, és határozottan egy dolog ugrott be hozzá: bárány. Kicsit tartottam tőle, hogy a hús enyhén faggyús alapíze elnyomja az egzotikus fűszereket, de nem tette, sőt, olyan jól kiegészítették egymást, hogy szentségtörés ide vagy oda, én ezentúl csak így csinálom.

Hozzávalók:

20 dkg bárányborda

25 dkg vörös lencse

1 liter víz

3 evőkanál olaj

1 evőkanál őrölt kömény

1 fej vöröshagyma

3-4 db zöld chilipaprika

kb. 2 cm nagyságú friss gyömbér

6 gerezd fokhagyma

3 db hámozott paradicsom

1 teáskanál kurkuma

1 teáskanál garam masala

1 teáskanál koriander

só, bors

Elkészítése:

A báránybordát 1x1 cm-es kockákra vágom és mindenféle zsiradék vagy fűszer nélkül pirítani kezdem, majd lassú tűzön fedő alatt hagyom zsírjára sülni.

Míg a hús készül, a vízben felteszem főni a lencsét (vörös lencsével könnyű dolgozni, nem kell előáztatni egy percet sem). Kb. 15 perc alatt szépen megdagad, majd szét is esik. Teljesen krémessé azért nem főzöm, de úgy jó, ha éppen csak látni lehet rajta, hogy valaha lencse volt. Ha ez is megvan, elkészítem az alapot, amitől a dal tarka az lesz, ami: egy pikáns, fűszerekben tobzódó, mégis egyszerű, harmonikus étel.

Az olajat megmelegítem (fontos, hogy ne legyen forró, mert megégnek a fűszerek) és beledobom köményt, pár másodperc kevergetés után pedig mehet utána az apróra vágott vöröshagyma, a szintén felaprított zöld chili és a lereszelt gyömbér. A fokhagymát és a paradicsomot pépesre turmixolom és a hagymás-chilis-gyömbéres keverékhez öntöm, végül az így elkészült szószt tovább ízesítem a kurkumával, a korianderrel, a garam masalával, sóval és borssal. Az egészet addig főzöm (fröcsköl ám veszettül), míg az olaj feljön a szósz tetejére, ekkor hozzákeverem az addigra elkészült húsos báránypörcöket (a zsírt előtte lecsepegtetem róla), végül pedig az előzőleg szinte pürévé főtt lencsét. Pár percig összeforralom és friss korianderrel vagy chilipaprikával tálalom. Ha valaki még pikánsabban szeretné, egy kevés lime levet is facsarhat rá.

Eredeti tervem egyébként, miszerint Ember holnapi ebédje ezzel meg is van oldva, természetesen azonnal dugába dőlt mihelyst megérezte a konyhából áradó illatokat. Közölte, nem gondolhatom komolyan, hogy holnapig fegyelmezetten kibírja és még csak bele se kóstoljon. Belekóstolás után persze rögtön vacsora lett belőle, azt hiszem ezek után holnap maximum vajas kenyeret fog kapni ebédre. :)

(Ami a fotót illeti: indiai ételt gusztusosan fotózni szerintem teljességgel lehetetlen, mindenesetre megpróbáltam.)