Könnyű tavaszi ebéd :) – csülkös bableves, ahogy én szeretem

Van olyan háztartás, ahol Húsvét elteltével a sonkafőzés után megmaradt alapléből nem bab- vagy lencseleves készül? Szerintem nincs. Mi sem vagyunk kivételek, és bár az alaplé nagy részét lefagyasztottam, valamennyit még frissiben fel kellett használni, egyértelmű volt, hogy bableves készül belőle. Furcsa bableves. :)

Merthogy állítólag furcsán készítem. Az ízére panasz még sose volt, sőt, de a készítésénél többen felhúzták már a szemöldöküket, hogy biztos jó-e így. Nem marad kemény a bab? Nem lesz rágós a hús? (Első perctől együtt főzöm ugyanis a csülköt a babbal, szerintem így a legfinomabb.) Nem lesz krumplileves íze? Azt hiszem, ez utóbbi dolog némi magyarázatra szorul.

Nem vagyok hajlandó rántást csinálni. A lisztet tésztán, kenyéren és süteményeken kívül nem nagyon szeretem. Igazából semmibe. Se levesbe, se főzelékbe. Nem is szoktam használni, ha már muszáj, akkor teljes kiőrlésű liszttel habarok, de többnyire ahhoz sincs kedvem. Ha sűríteni kell, leginkább főtt krumplival teszem, a benne levő keményítő pont megfelel és viszonylag semleges íze nem hagy túl sok nyomot az ételben.

Ezért ahogy semmi mást, a bablevest sem rántom. Inkább így készítem.

Hozzávalók (egy regimentre :)):

fél kiló bab (egy éjszakára előáztatva)

egy kisebb füstölt csülök (kb. 1,2 kg – ennél kisebb csülök nem nagyon van) egy éjszakára előáztatva

1 nagy burgonya

fél zellergumó

4 zsenge sárgarépa

3 zsenge fehérrépa

2 közepes fej vöröshagyma

8-10 gerezd fokhagyma

0,5 liter füstölthúsos alaplé

8-10 db babérlevél

2 evőkanál olaj

petrezselyem

pirospaprika

bors

ízlés szerint tejföl

Elkészítése:

A csülökcsontról amennyire csak lehet, levágom a húst és kb. 1x1 cm-es kockákra aprítom, majd előzőleg apróra vágott fokhagyma felével és a vöröshagymával együtt kicsit megfuttatom az olajon. Épp csak annyira, hogy a csülökhúsból egy kis zsír kisüljön, a vöröshagyma üveges legyen és a fokhagyma meg ne égjen.

Ezután hozzáadom a babot, a zellergumót (egyben), a babérlevelet, a lecsupaszított csülökcsontot és felöntöm a füstölthúsos alaplével, majd még annyi vízzel, hogy az egészet másfélszeresen ellepje. Borsozom, pirospaprikázom, de egyáltalán nem sózom, mert az alaplé az előzőleg benne főtt füstölt sonkától amúgy is elég sós. (Aki nem használ alaplevet csak sima vizet, annak persze kicsit sóznia kell, de csak óvatosan, mert a csülök is – bár előáztatva némiképp veszít a sósságából, mégiscsak - sós.) Lassú tűzön főzni kezdem.

Közben a burgonyát héjában, egészben felteszem főni, ha megpuhult lehúzom a héját, pürésítem és hozzákeverem az előzőleg felaprított fokhagyma másik felét, ez lesz majd a „rántás”.

Utolsó előtti mozzanatként felaprítom a fehér- és a sárgarépát is, és ha a bab és a hús már majdnem kész, hozzáöntöm és készre főzöm az egészet. (A készre főzés nálam mindig aldentét jelent, nagyon nem szeretem, ha szétfőnek és atomjaira hullanak a zöldségek.)

Végül apránként a levesbe keverem a pürésített fokhagymás krumplit, még egyet „rottyantok” rajta, hogy sűrűsödjön, megszórom apróra vágott petrezselyemmel, és tejföllel tálalom.

Ez a leves olyan sűrű és zöldségekben, húsban gazdag, hogy én levesbetét (értsd: csipetke :)) nélkül szeretem. Ha egyszer mégis tennék bele valamit, akkor azt hiszem, nagy szemű bulgur volna. De inkább nem teszek. :)

Este lesz fent kép is, de most nem volt időm feltenni.
Update: Van fotó, juhé!