2010/09/05

Iskolakezdés klasszikus csokiöntetes piskótával

Pomodoro szerdán életében először iskolába ment. Iskolatáskával, tolltartóval és uzsonnásdobozzal. Kiborító. A hétvégén meg egyszer csak azt vettem észre, hogy ugrás nélkül eléri a villanykapcsolót. Csak úgy simán magától, még nyújtózkodnia is alig kell. Mégis hogy képzeli, hogy ilyen hamar megnőtt? Azt meg pláne hogy gondolta, hogy az alig fél éve még túl nagynak aposztrofált, ajándékba kapott vagány kis ingét kinőtte? És hogy jön ahhoz, hogy pénteken, mikor Emberrel labdázott a játszótéren (suli után, persze), egy rontott labdadobásnál egyszer csak felnőttesen és filozofikusan közölje az apjával, hogy "Apuka, szerintem neked elment az önbizalmad, azért voltál ügyetlen."?
Nem akarok én nosztalgiázni, na de mégiscsak nemrég volt még, mikor nokedli nagyságú ujjaival csalogatott maga után az Állatkertben egyik kifutótól a másikig, és azt kiabálta, hogy dejeee, elle dejje, ne allaaa!

Gondoltam, ha már így belecsapott a nagyfiúvá válásba és a tanulás örömeibe, akkor feltétlenül szükséges, hogy megismerje a sulis élet egyik legfontosabb jelképét, ami nélkül szerintem Magyarországon nincs is általános iskola, nincs konyhás néni, és aminek hiányában talán még a tanítási órák is elmaradnának: a csokiöntetes piskótát.
Persze nem a vízzel higított csomós öntetet, sem a nyúlós tésztájú piskótát, hanem az igazit, amit még a felnőttek is boldogan megesznek, és evés közben összevitatkozhatnak, hogy vajon a fiúk vagy a lányok tornacipője volt-e büdösebb tornaóra után (naná, hogy a fiúké!).

Hozzávalók:

A piskótához:
6 tojás
6 evőkanál kristálycukor
6 evőkanál liszt
1 csipet só

A csokiöntethez:
2 tojás sárgája
kb. 7 dl zsíros tej (a tojássárgája nagyságától függ)
1 evőkanál holland kakaópor
3 evőkanál barna nádcukor
1 evőkanál liszt 

Elkészítése:

A piskótát teljesen hagyományos módon megsütöm, majd kihűlés után nagyobb kockákra vagdosom.
A csokiöntethez a tojás sárgáját a hideg tejjel simára keverem, majd alaposan elkeverem benne a száraz hozzávalókat, vagyis a kakaóport, a nádcukrot és a lisztet. Alacsony lángon folyamatos keverés mellett besűrítem, ha kész, mehet a hűtőbe egy-két órára. Figyelem, hűlés közben tovább sűrűsödik (másnapra szinte laza pudingszerű állaga lesz)!

A csokiszószt a piskótára öntve tálalom, és közben azon gondolkodom, még jó, hogy egy kedves kolleginától újabb ruhaadagot kaptunk a vakarékoknak (tiszta szerencse, hogy más gyereke is nő :)), különben a hétvégi program egy része megint nadrágvásárlás lenne.

5 megjegyzés:

Bori írta...

Jaaj, ez milyen retro, tényleg :-) És a vizes hígítás nélkül tényleg milyen finom is lehet! Köszi az emlékidézést, és gratula a nagyfiúhoz! :-)

Padlásszoba írta...

Az emlékidézést szívesen :), ha lesz egyszer kedved, készítsd el, hamar megvan és kiválóan lehet mellette nosztalgiázni. :)

Némó írta...

Vajon most is közelharcot vívnak a gyerekek a repetáért, amiből persze sosincs elég? :)

Trinity írta...

Ma ebédhez megsütöttem, de az öntet sajnos egyáltalán nem sűrűsödött be. Help! Mi lehet a gond? Az arányok jók? Kell ez a sok tej bele?

Padlásszoba írta...

Trinity: Szia! Az arányok többször is kipróbáltak, azzal biztosan nincs gond, az alapanyagok tekintetében két dolog jut eszembe, ami hibádzhat: a tojás nagysága és a liszt minősége. Mindkettő a sűrűségért fel, úgyhogy az egyik tippem, hogy miután vannak apróbb és nagyobb tojások is, lehet, hogy a tiéd apróbb volt talán, és emiatt kicsi volt a sárgája, ez bizonyulhatott kevésnek. A másik a liszt minősége, ezen nagyon sokminden múlik. Nem reklám, de én Vitamillos vagyok, szerintem ma ez a legjobb, legtartalmasabb liszt a piacon, régebben nekem is történt olyan, hogy gyengébb minőségű liszt miatt a komplett süteményt elszúrtam.
A sürítés egyébként egy viszonylag lassú folyamat, nem tudom, mennyi idő után volt még folyós. És ami még sokat számít: hűlés közben nagyon sokat sűrűsödik, a hűtős lépést nem szabad kihagyni semmiképp.
Ezek jutottak eszembe hirtelen, nem tudom, nálad melyik eset állhatott fenn, remélem tudtam segíteni.