Mandulás-almás linzertorta

Visszavonhatatlanul itt az ősz, de én nem bánom. Szeretem az ősz hangulatát, a színes leveleket a fákon, a langymeleg napsütést és még a szemerkélő esőt is, aminél ideálisabbat el sem lehetne képzelni egy csendes, fotelben olvasós vasárnaphoz. Ilyenkor már reggel jólesően odakucorodok a sarokba, kinyitom az ablakot, hogy érezzem az eső illatát, bebugyolálom magam egy vastag pokrócba, kezembe veszek egy vaskos könyvet, és fel sem állok míg olyan sötét nem lesz, hogy már villanyt kell kapcsolni. Na jó, egy-két dologért azért kimegyek a konyhába. Egy csésze forró teáért és némi süteményért.

Gondolom így ősszel mindenkinél sorban készülnek a körtés, szilvás, szőlős és almás lepények, piték és még sorolhatnám, milyen finomságok. Én sem vagyok kivétel, ember hazajövetele alkalmából sütöttem ezt az almatortát. Rusztikus, egyszerű és egyszerűen isteni.

Hozzávalók (egy 15 cm átmérőjű tortaformához):

30 dkg átszitált liszt

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

1 tojás

5 dkg szeletelt mandula

2 evőkanál akácméz

1 evőkanál barna nádcukor

1/2 kg alma (ez már a nettó tömege pucolva, kicsumázva, apróra kockázva)

1/2 teáskanál fahéj

Elkészítése:

A lisztet, vajat, porcukrot és tojást alaposan összegyúrva hagyományos linzertésztát készítek. Sokan késes robotgépben dolgozzák össze, úgy is tökéletes lesz, de nekem ez a fajta textúrájú tészta az, amit imádok kézzel gyúrni, dögönyözni, úgyhogy ezt nagyanyáink módszerével készítem. Ha a tészta már szép sima és gombóccá lehet gömbölyíteni, akkor folpackba tekerem és egy órára a hűtőbe teszem.

Eközben megpucolom, kicsumázom és apróra kockázom az almát úgy, hogy ahogy a hozzávalók közt is szerepelt, a nettó tömege fél kiló maradjon. Almafüggő, hogy ez pontosan mennyi bruttót jelent, én ezt a tortát most aprószemű jonatánból készítettem, így elég sok felesleges rész ment a kukába. Ha kész, akkor egy evőkanál mézen megdinsztelem úgy, hogy a lehető legtöbb lé elpárologjon belőle (ne áztassa el sülés közben a tésztát), és a méz némileg rákaramellizálódjon az almadarabokra. Ezután (még forrón) hozzáadom a fahéjat és a cukrot, majd félreteszem hűlni.

Hasonlóan járok el a mandulával is, egy evőkanál mézen kicsit megpirítom, hogy az is megkaramellizálódjon, majd ezt is kihűtöm.

Amíg az alma és a mandula hűl, a hűtőből kivett linzertészta kétharmadát kör alakúra nyújtom, pontosan akkorára, mint a tortalap + a falmagasság + még egy centi. Ha tehát beleteszem a tésztát a formába, az a tortaforma peremén még egy centit le fog lógni. Ezután az egészet "megtöltöm", alulra szóróm a mézes mandulát, rá pedig a fahéjas-mézes almadarabokat, így a töltelék pont a tortaforma pereméig fog érni. Ezután a linzertészta megmaradt egyharmadát kézzel a töltelék tetejére morzsolom, végül pedig a lelógó egy centis széleket ráhajtogatom, így a torta tetejének széle szép vonalú marad, de belső része rusztikusan darabos, morzsás lesz.

Teljesen hideg sütőbe tolom, majd 200 fokon addig sütöm, míg szép aranybarna nem lesz a teteje.

Lehet hozzá vaníliasodót vagy vaníliafagyit is kínálni, nekünk most csak így magában volt, de nem bántuk egy csöppet sem.

Kréker keksz

Négy napig szingli vagyok, hogy divatos kifejezéssel éljek. Egyik (Ember) elment vadászni, a másik (barát) meglövi, a harmadik hazaviszi, a negyedik (gyanítom, én) megsüti, és az iciri-piciri(k) mind megeszi(k). Remélhetőleg. De ismerve az urak vérmérsékletét, könnyen lehet, hogy nem zsákmányszerzés, csak túrázás és madármegfigyelés lesz belőle…

Akár így-akár úgy, három meglett férfit mégsem lehet csak úgy, minden kaja nélkül elengedni otthonról. Lehet ugyan szendvicset csomagolni, vannak benzinkutak, abc-k és miegymások szerte az országban - ellátásuk különben is lesz -, de csak kell nekik valami ropogtatnivaló az útra.

Ezt a kréker kekszet kapták, könnyen szállítható, sokáig eláll – bár gyanítom, hamar el fog fogyni – és rengeteg lesz belőle. Ember a tegnapi csomagolás közben persze már szemenként lopkodta az asztalról (csak hogy ne legyen feltűnő), de nem bántam, mert született egy jó ötlete: ha legközelebb nem ilyen apróra formázom, hanem nagyobb korongokat, chipseket vagy grissini-formájú rudakat készítek a tésztából, akkor tökéletes tunkolni egy kis salsát vagy guacamolét vele.

Hozzávalók:

30 dkg átszitált liszt

12 dkg vaj

10 dkg erős ízű, zsíros sajt (nálam most 5 dkg sárga cheddar és 5 dkg gouda volt)

kb. 1,5 dl sürített tej (nem cukrozott tubusos, hanem a natúr üveges)

1 tojás

ízlés szerint só, bors, pirospaprika (Egy teáskanál só minimum kell, és én most nem finomra őrölt, hanem tört borsot használtam, hogy a kekszben rá lehessen néha harapni egy-egy bors darabkára. A pirospaprikával vigyázzunk, nehogy keserű legyen a kekszünk /max. 1-2 csipet/!)

Elkészítése:

A sajtokat késes robotgéppel szinte krémesre aprítom, hozzákeverem a tojást, majd lassan csorgatva a sürített tejet. Fontos a fokozatosság és a folyamatos keverés ahhoz, hogy szép homogén masszát kapjunk a végén, ne legyenek benne felismerhető sajtdarabok.

A lisztbe belekeverem a fűszereket, az előzőleg apróra kockázott vajat, majd legvégül a sajtos masszát. Addig dagasztom, gyúrom, míg sima, enyhén ragadós, de formázható tésztát kapok. Ekkor folpackba csomagolom és minimum fél órára a hűtőbe teszem, de nem árt neki az sem, ha egy egész éjszakát tölt hideg helyen.

Ezután kb. fél centi vastagra nyújtom és tetszőleges formákat vagdosok ki belőle szaggatóval vagy késsel (én speciel olyan apró háromszögecséket vagdostam, amikből egyszerre hármat-négyet be lehet kapni – mégiscsak pasiknak készült  :) ).

Sütőpapíros tepsibe pakolom a kekszeket - lehet nyugodtan jó szorosan egymás mellé, mert nem igazán fog megnőni -  és 200 fokra előmelegített sütőbe tolom. Kb. 10 perc alatt készre sül.

Na, miközben még írtam délelőtt a postot meg is jött az első útközbeni helyzetjelentés: kék vércsék Apajnál. Nem lesz ebből vaddisznó a Zselicben, csak távcsővel kukkolás, az tuti!

Expressz tejszínes-mogyorókrémes torta - Boldog születésnapot, kicsi Buborék!

Buborék 3 éves lett. Babából kisfiúvá „érett”. Azt hittük, sosem tanul meg járni, mert folyton csak kúszni-mászni akart, erre most külön edzés utolérni őt. Azután attól tartottunk, sosem tanul meg beszélni, mert minden könyörgés ellenére csak gügyögni akart, most pedig megállás nélkül jár a szája mint a kacsa feneke. Igazi pasi lett. Imádja a motorokat minden mennyiségben és nagyságban, legújabb szerelmei pedig a kukásautók, markolók, daruk, betonkeverők, úthengerek vagy bármilyen, számomra teljesen ismeretlen funkcionalitással bíró munkagép.

Ennek megfelelően a szombati családi banzájon kapott is két óriásmarkolót és egy betonkeverőt, valamint számtalan egyéb miniatűr munkagépet, hókotrót, targoncát és (nőként) a bánat tudja még, milyen nevekre hallgató eszközöket. :) No meg persze tortát. Emeleteset. Marcipánmotorral a tetején. Ez csak természetes.

Az ünnepséget megelőző hét némileg zűrősnek volt mondható. Már ha zűrösnek tekintjük azt, hogy hétfőtől csütörtökig reggel 6-kor indultam otthonról és este fél 9-re estem haza, így kellett lezavarni a nagybevásárlást, az ajándékvételt és még pénteken a sütést is. Nem is csoda, ha egy rekordidő alatt elkészíthető tortát ötlöttem ki, másra esélyem sem lett volna. Ez a torta maximum 1 óra alatt elkészíthető (a piskóta hűlési idejével és a díszítéssel együtt), könnyű, finom és nem csak a háromévesnek ízlett. „Úristenebédutánratortakell”-esetekhez ideális. :)

Hozzávalók:

A tésztához (egy 22 cm-es és egy 15 cm-es tortaformához):

7 tojás

7 evőkanál cukor

7 evőkanál átszitált liszt

5 evőkanál olaj

1 csipet só

A krémhez:

7 dkg nádcukor porrá őrölve

10 dkg őrölt pörkölt mogyoró

1,5 - 2 evőkanál jó minőségű cukrozatlan kakaópor

7 dkg vaj

1 dl sűrített tej (nem a cukrozott tubusos, hanem az üveges folyós – minél magasabb a zsírtartalma, annál jobb)

4 dl habtejszín

¾ tasak zselatin fix

A díszítéshez:

30 dkg jó minőségű étcsokoládé

1 evőkanál olaj

színes cukorkonfetti

Elkészítése:

A piskótához az egész tojásokat habosra verem a cukorral, kanalanként hozzáadom a sóval elkevert lisztet, végül szintén kanalanként lassan csorgatva az olajat. A masszát a két sütőpapíros formába öntöm, és 175 fokra előmelegített sütőbe tolom. Kb. 25-30 perc alatt tökéletesre sül.

Míg a piskóta sül, elkészítem a krémet. Egy az egyben házi nutellát keverek pontosan a már itt leírtaknak megfelelően. Ezután habbá verem a tejszínt, mikor félig kész, hozzáöntöm a zselatin fixet és úgy verem tovább, míg megfelelő állagú nem lesz. Az elkészült tejszínhabba óvatosan beleforgatom a mogyorókrémet vigyázva, nehogy a hab összetörjön. Addig keverem, míg szép, levegős, homogén krémet nem kapok (pár perc).

Ezután összeállítom az emeletes tortát. A kihűlt piskótákat kétfelé vágom, így összesen 2 nagy és 2 kisebb piskótalapom lesz. A 2 nagy és a 2 kicsi piskótalap közé kenem a krémet, majd az így született 2 tortát „egyesítem”, a kis tortát a nagy tetejére teszem és díszítem.

A torta bevonásához az étcsokit felolvasztom, hozzákeverem az olajat, majd a masszát a torta tetejéről indulva lecsorgatom. Még mielőtt a bevonat teljesen megszilárdul megszórom cukorkonfettivel, végül pár óra hűtés után rákerülhet a marcipánmotor is. :)

Ember vacsorája

Azt mondta, nehogy feltegyem a blogra. Hát naná, hogy itt van. Semmi különleges, semmi fakszni, csak a mardosó éhség, mint indíttatás. Egy egyszerű "fúziós" vacsora. Bármikor, bárkinek. És ez semmilyen egyéb magyarázatra nem szorul.

Hozzávalók (tetszés szerinti mennyiségben):

pirítós, vaj, jó minőségű francia camambert sajt, fekete olivabogyó, feta sajt, tükörtojás, angolszalonna, fokhagyma, paradicsom, bazsalikom, petrezselyem, olívaolaj, só, bors, friss chilipaprika

Elkészítése:

A kombinációk száma végtelen, amilyen pirítós-feltétek ma este voltak: 

- bruschetta apróra vágott fokhagymából, kockázott paradicsomból, bazsalikomból, petrezselyemből és olívaolajból

- francia camambert sajt aprított chilivel meghintve

- zsírjára pirult angolszalonna tükörtojással párosítva

- feta sajt, fekete olivabogyó, fokhagyma, paradicsom és olívaolaj poligámiája

Kizárólag vörösborral!

Hát ez történik, ha Ember megéhezik és 5 percen belül enni akar. :) 

Rizs-frász

Nem leszek álszerény, mert azt utálom. Rokonaim, ismerőseim, barátaim és saját magam szerint is jól főzök. Igényes, jó minőségű alapanyagokból, jó érzékkel, lelkesen és új ízekre, új technikákra nyitottan. Egy háziasszonytól szerintem ez a maximum, és bár nagy álmom, hogy részt vehessek valami komolyabb (értsd: többéves) szakács- vagy cukrászképzésben, egyelőre ez nem látszik megoldhatónak.

Viszont egy-két teljesen triviális dologgal nem boldogulok. Ezek egyike a rizsfőzés. És most lehet nevetni. :) Mert tényleg. Nem tudom, okoz-e ez gondot más számára is, de én már kínomban nevetek rajta; kis túlzással előbb tudok végigfőzni egy tízfogásos exkluzív menüsort, mint normális rizst készíteni. Nem véletlen, hogy szinte sosem eszünk rizst, amikor valamihez rizs kellene, akkor bulgurral, kuszkusszal, hajdinával és kölessel helyettesítek, ez utóbbiakat tényleg szeretjük, egészségesek, és nem utolsósorban semmi gondom az elkészítésükkel.

Múltkor egy tévében látott gasztroműsor kapcsán (sütit sütöttek épp) felszisszentem, hogy mi ez a fene nagy misztérium a piskótasütés körül, mikor az aztán a legegyszerűbb dolog a világon. Mire ember óvatosan megjegyezte, hogy talán másnak ez ugyanakkora gondot okoz, mint nekem a rizsfőzés… Talált.

Bármit, ami normál háztartási keretek közt megfőzhető, megfőzök, megsüthető, megsütök. A rizs nem megy. Kínos. Pedig a rizs minőségével baj nem lehet, rosszat nem veszek. A hiba az én készülékemben van. Túlsózott/ragacsos/vizes/túlfőtt, lehet válogatni, ezek „sikerültek” eddig. Úgyhogy elérkezett a segítségkérés pillanata.

TI HOGY A BÁNATBA FŐZITEK A RIZST? (Zacskós nem játszik.) Várom az ötleteket, hogy ízletes, illatos, kívül puha, belül még kissé roppanós rizst tehessek életemben először az asztalra.

(Fotó innen.)

Iskolakezdés klasszikus csokiöntetes piskótával

Pomodoro szerdán életében először iskolába ment. Iskolatáskával, tolltartóval és uzsonnásdobozzal. Kiborító. A hétvégén meg egyszer csak azt vettem észre, hogy ugrás nélkül eléri a villanykapcsolót. Csak úgy simán magától, még nyújtózkodnia is alig kell. Mégis hogy képzeli, hogy ilyen hamar megnőtt? Azt meg pláne hogy gondolta, hogy az alig fél éve még túl nagynak aposztrofált, ajándékba kapott vagány kis ingét kinőtte? És hogy jön ahhoz, hogy pénteken, mikor Emberrel labdázott a játszótéren (suli után, persze), egy rontott labdadobásnál egyszer csak felnőttesen és filozofikusan közölje az apjával, hogy "Apuka, szerintem neked elment az önbizalmad, azért voltál ügyetlen."?

Nem akarok én nosztalgiázni, na de mégiscsak nemrég volt még, mikor nokedli nagyságú ujjaival csalogatott maga után az Állatkertben egyik kifutótól a másikig, és azt kiabálta, hogy dejeee, elle dejje, ne allaaa!

Gondoltam, ha már így belecsapott a nagyfiúvá válásba és a tanulás örömeibe, akkor feltétlenül szükséges, hogy megismerje a sulis élet egyik legfontosabb jelképét, ami nélkül szerintem Magyarországon nincs is általános iskola, nincs konyhás néni, és aminek hiányában talán még a tanítási órák is elmaradnának: a csokiöntetes piskótát.

Persze nem a vízzel higított csomós öntetet, sem a nyúlós tésztájú piskótát, hanem az igazit, amit még a felnőttek is boldogan megesznek, és evés közben összevitatkozhatnak, hogy vajon a fiúk vagy a lányok tornacipője volt-e büdösebb tornaóra után (naná, hogy a fiúké!).

Hozzávalók:

A piskótához:

6 tojás

6 evőkanál kristálycukor

6 evőkanál liszt

1 csipet só

A csokiöntethez:

2 tojás sárgája

kb. 7 dl zsíros tej (a tojássárgája nagyságától függ)

1 evőkanál holland kakaópor

3 evőkanál barna nádcukor

1 evőkanál liszt 

Elkészítése:

A piskótát teljesen hagyományos módon megsütöm, majd kihűlés után nagyobb kockákra vagdosom.

A csokiöntethez a tojás sárgáját a hideg tejjel simára keverem, majd alaposan elkeverem benne a száraz hozzávalókat, vagyis a kakaóport, a nádcukrot és a lisztet. Alacsony lángon folyamatos keverés mellett besűrítem, ha kész, mehet a hűtőbe egy-két órára. Figyelem, hűlés közben tovább sűrűsödik (másnapra szinte laza pudingszerű állaga lesz)!

A csokiszószt a piskótára öntve tálalom, és közben azon gondolkodom, még jó, hogy egy kedves kolleginától újabb ruhaadagot kaptunk a vakarékoknak (tiszta szerencse, hogy más gyereke is nő :)), különben a hétvégi program egy része megint nadrágvásárlás lenne.