2010/09/23

Kréker keksz

Négy napig szingli vagyok, hogy divatos kifejezéssel éljek. Egyik (Ember) elment vadászni, a másik (barát) meglövi, a harmadik hazaviszi, a negyedik (gyanítom, én) megsüti, és az iciri-piciri(k) mind megeszi(k). Remélhetőleg. De ismerve az urak vérmérsékletét, könnyen lehet, hogy nem zsákmányszerzés, csak túrázás és madármegfigyelés lesz belőle…

Akár így-akár úgy, három meglett férfit mégsem lehet csak úgy, minden kaja nélkül elengedni otthonról. Lehet ugyan szendvicset csomagolni, vannak benzinkutak, abc-k és miegymások szerte az országban - ellátásuk különben is lesz -, de csak kell nekik valami ropogtatnivaló az útra.
Ezt a kréker kekszet kapták, könnyen szállítható, sokáig eláll – bár gyanítom, hamar el fog fogyni – és rengeteg lesz belőle. Ember a tegnapi csomagolás közben persze már szemenként lopkodta az asztalról (csak hogy ne legyen feltűnő), de nem bántam, mert született egy jó ötlete: ha legközelebb nem ilyen apróra formázom, hanem nagyobb korongokat, chipseket vagy grissini-formájú rudakat készítek a tésztából, akkor tökéletes tunkolni egy kis salsát vagy guacamolét vele.

Hozzávalók:
30 dkg átszitált liszt
12 dkg vaj
10 dkg erős ízű, zsíros sajt (nálam most 5 dkg sárga cheddar és 5 dkg gouda volt)
kb. 1,5 dl sürített tej (nem cukrozott tubusos, hanem a natúr üveges)
1 tojás
ízlés szerint só, bors, pirospaprika (Egy teáskanál só minimum kell, és én most nem finomra őrölt, hanem tört borsot használtam, hogy a kekszben rá lehessen néha harapni egy-egy bors darabkára. A pirospaprikával vigyázzunk, nehogy keserű legyen a kekszünk /max. 1-2 csipet/!)

Elkészítése:
A sajtokat késes robotgéppel szinte krémesre aprítom, hozzákeverem a tojást, majd lassan csorgatva a sürített tejet. Fontos a fokozatosság és a folyamatos keverés ahhoz, hogy szép homogén masszát kapjunk a végén, ne legyenek benne felismerhető sajtdarabok.
A lisztbe belekeverem a fűszereket, az előzőleg apróra kockázott vajat, majd legvégül a sajtos masszát. Addig dagasztom, gyúrom, míg sima, enyhén ragadós, de formázható tésztát kapok. Ekkor folpackba csomagolom és minimum fél órára a hűtőbe teszem, de nem árt neki az sem, ha egy egész éjszakát tölt hideg helyen.
Ezután kb. fél centi vastagra nyújtom és tetszőleges formákat vagdosok ki belőle szaggatóval vagy késsel (én speciel olyan apró háromszögecséket vagdostam, amikből egyszerre hármat-négyet be lehet kapni – mégiscsak pasiknak készült  :) ).
Sütőpapíros tepsibe pakolom a kekszeket - lehet nyugodtan jó szorosan egymás mellé, mert nem igazán fog megnőni -  és 200 fokra előmelegített sütőbe tolom. Kb. 10 perc alatt készre sül.

Na, miközben még írtam délelőtt a postot meg is jött az első útközbeni helyzetjelentés: kék vércsék Apajnál. Nem lesz ebből vaddisznó a Zselicben, csak távcsővel kukkolás, az tuti!

Nincsenek megjegyzések: