Mandulás-almás linzertorta

Visszavonhatatlanul itt az ősz, de én nem bánom. Szeretem az ősz hangulatát, a színes leveleket a fákon, a langymeleg napsütést és még a szemerkélő esőt is, aminél ideálisabbat el sem lehetne képzelni egy csendes, fotelben olvasós vasárnaphoz. Ilyenkor már reggel jólesően odakucorodok a sarokba, kinyitom az ablakot, hogy érezzem az eső illatát, bebugyolálom magam egy vastag pokrócba, kezembe veszek egy vaskos könyvet, és fel sem állok míg olyan sötét nem lesz, hogy már villanyt kell kapcsolni. Na jó, egy-két dologért azért kimegyek a konyhába. Egy csésze forró teáért és némi süteményért.

Gondolom így ősszel mindenkinél sorban készülnek a körtés, szilvás, szőlős és almás lepények, piték és még sorolhatnám, milyen finomságok. Én sem vagyok kivétel, ember hazajövetele alkalmából sütöttem ezt az almatortát. Rusztikus, egyszerű és egyszerűen isteni.

Hozzávalók (egy 15 cm átmérőjű tortaformához):

30 dkg átszitált liszt

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

1 tojás

5 dkg szeletelt mandula

2 evőkanál akácméz

1 evőkanál barna nádcukor

1/2 kg alma (ez már a nettó tömege pucolva, kicsumázva, apróra kockázva)

1/2 teáskanál fahéj

Elkészítése:

A lisztet, vajat, porcukrot és tojást alaposan összegyúrva hagyományos linzertésztát készítek. Sokan késes robotgépben dolgozzák össze, úgy is tökéletes lesz, de nekem ez a fajta textúrájú tészta az, amit imádok kézzel gyúrni, dögönyözni, úgyhogy ezt nagyanyáink módszerével készítem. Ha a tészta már szép sima és gombóccá lehet gömbölyíteni, akkor folpackba tekerem és egy órára a hűtőbe teszem.

Eközben megpucolom, kicsumázom és apróra kockázom az almát úgy, hogy ahogy a hozzávalók közt is szerepelt, a nettó tömege fél kiló maradjon. Almafüggő, hogy ez pontosan mennyi bruttót jelent, én ezt a tortát most aprószemű jonatánból készítettem, így elég sok felesleges rész ment a kukába. Ha kész, akkor egy evőkanál mézen megdinsztelem úgy, hogy a lehető legtöbb lé elpárologjon belőle (ne áztassa el sülés közben a tésztát), és a méz némileg rákaramellizálódjon az almadarabokra. Ezután (még forrón) hozzáadom a fahéjat és a cukrot, majd félreteszem hűlni.

Hasonlóan járok el a mandulával is, egy evőkanál mézen kicsit megpirítom, hogy az is megkaramellizálódjon, majd ezt is kihűtöm.

Amíg az alma és a mandula hűl, a hűtőből kivett linzertészta kétharmadát kör alakúra nyújtom, pontosan akkorára, mint a tortalap + a falmagasság + még egy centi. Ha tehát beleteszem a tésztát a formába, az a tortaforma peremén még egy centit le fog lógni. Ezután az egészet "megtöltöm", alulra szóróm a mézes mandulát, rá pedig a fahéjas-mézes almadarabokat, így a töltelék pont a tortaforma pereméig fog érni. Ezután a linzertészta megmaradt egyharmadát kézzel a töltelék tetejére morzsolom, végül pedig a lelógó egy centis széleket ráhajtogatom, így a torta tetejének széle szép vonalú marad, de belső része rusztikusan darabos, morzsás lesz.

Teljesen hideg sütőbe tolom, majd 200 fokon addig sütöm, míg szép aranybarna nem lesz a teteje.

Lehet hozzá vaníliasodót vagy vaníliafagyit is kínálni, nekünk most csak így magában volt, de nem bántuk egy csöppet sem.