Esti saláták

Bár az utóbbi időben a bejegyzésekből úgy tűnhetett, azért mégsem kizárólag édességet eszünk a nap 24 órájában. :) Sőt, vacsorára sosem. Estére legtöbbször valamilyen gyors salátát szoktam készíteni, no persze nem mindig ilyeneket, de az utóbbi pár alkalommal úgy éreztük, jár nekünk a kényeztetés.

Ezek itt egyszerűek, pillanatok alatt elkészíthetőek és az ízük...mmm.

Szűz saláta:

Hozzávalók (2 személyre):

5 dkg füstölt Virginia sonka (zelleres-mustáros pácban érlelt)

10 dkg pecorino sardo

10 dkg saláta mix (ebben volt rukkola, céklalevél és kétféle fodros saláta)

3 evőkanál kiváló minőségű extra szűz olívaolaj

2 teáskanál dijoni mustár

csipet só

Elkészítése:

A megmosott, lecsepegtetett salátára kézzel rászaggatom a sonkát, majd rákockázom a sajtot. 

Az olívaolajat, mustárt és a sót  alaposan elkeverem, majd a salátára öntöm. 

Frissen kisült kenyérrel tálalom.

Serrano-Gouda saláta:

Hozzávalók (2 személyre):

5 dkg jamon serrano

10 dkg 24 hónapig érlelt Gouda sajt

fél fej lilahagyma (kisebb)
10 dkg saláta mix (ebben volt rukkola, céklalevél és kétféle fodros saláta)

3 evőkanál kiváló minőségű extra szűz olívaolaj

fél lime leve

2 csipet só

egy kevés apróra vágott szárított chili

Elkészítése:

A fél fej lilahagymát hajszálvékony szeletekre vágom és egy csipet sóval megszórom, majd félreteszem, hogy egy kicsit megpuhuljon a sóban és az ereje nagy részét elveszítse (túl sokáig nem szabad sóban "áztatni", mert megkeseredik!). 

A megmosott, lecsepegtetett salátára kézzel rászaggatom a sonkát, majd rákockázom a sajtot.

Az olívaolajat, a lime levet, a chilit és egy csipet sót  alaposan elkeverek, majd az egészet a salátára öntöm. 

Végül rádobálom a megpuhult lilahagymát és tálalom.

Amikor a fiúk sütnek - karamellás-almás mandulatorta (avagy a tarte tatin és a bögresüti házassága)

Épp a napokban gondolkoztam el azon, hogy lassan átminősíthetem tortabloggá magamat, az utóbbi időben ugyanis kizárólag ilyesmiket tettem fel ide. Pedig Isten látja lelkemet, nem kizárólag édességgel etetem a népeket, sőt, kifejezetten zöldséges-gyümölcsös-salátás társaság vagyunk. Tény, hogy nálunk ez az őszi időszak tortaügyileg rendkívül sűrű, ám úgy tűnik, a fiúk lassan nem csak az evés végéről fogják meg a dolgot, hanem egyre nagyobb kedvüket lelik a készítésben is. Buboréknak pedig igazából mindegy, hogy mi készül, csak robotgép kelljen hozzá; ma reggel mind a három évének őszinteségével elsírta magát, hogy nem voltam hajlandó elővenni a gépet a szekrényből (azok után, hogy tegnap az ő kérésére négyszer is használtuk), mert indultunk a nagymamáékhoz vendégségbe.

Ezt a fordított karamellás-almás mandulatortát tegnap sütötték a három Szabó legények és nem túlzás, én valóban csak irányítottam a dolgot, de valójában egy nagy és két kicsi séfé az érdem. A felnőtt pucolta és csumázta az almát, a nagyobbik szeletelte azt és a száraz alapanyagokat felügyelte, a kicsi pedig a folyékonyakat öntögette a robotgépbe. Nekem csak a munka elméleti része maradt, no meg a mosogatás a végén.

Hozzávalók (egy 22 cm-es tortaformához):

5 db közepes alma (nálunk jonatán)

1 evőkanál vaj

1 bögre átszitált liszt

1 bögre + 3 evőkanál nádcukor

1 bögre darált mandula

1 bögre tej

1/2 bögre olaj

1 tojás

1/2 tasak sütőpor (elhagyható)

Elkészítése:

Almás réteg:

3 evőkanálnyi nádcukrot közepes lángon karamellizálni kezdek. Amikor félig kész, hozzádobom az előzőleg meghámozott, kicsumázott és felszeletelt almát és megvárom, míg az a karamellben kellően puhára dinsztelődik. Végül hozzáadom a vajat, és az egészet alaposan elkeverem, hogy minden egyes almadarab szép fényes vajas-karamellás bevonatot kapjon. Még forrón elegyengetem a sütőpapírral borított tortaforma alján.

Tészta:

Teljesen egyszerű kevert tésztás bögresütit készítek, vagyis az összes hozzávalót (lisztet, cukrot, mandulát, tejet, olajat, tojást, sütőport) homogén masszává keverem, és az almás rétegre öntöm.

Az egészet 175 fokra előmelegített sütőbe tolom és aranybarnára sütöm. Ha kész, megfordítva tálra borítom. Fontos, hogy rögtön a sütőből kivéve, forrón kiborítsuk a formából, mert ha hűlni kezd, a karamell ragadós lesz, és semmilyen könyörgésre nem lesz hajlandó szépen kijönni a tortaformából. :)

Ha van kedvünk, azon nyomban még forrón, vaníliafagyival megbolondítva ehetjük, ha nagyobb az önuralmunk, akkor kihűlve akár másnap reggelire egy bögre tejjel is tökéletes.

Kell egy hét együttlét

Emberrel pár napra elutazunk kicsit kettesben pihenni, sétálni a jó levegőn, olvasni, aludni, és nem utolsósorban jókat enni. Megyünk az Öreg Harangba is természetesen, csak mert nekünk ott jó. :)

Egy hét múlva jelentkezem, addig szorítsatok, hogy szép időnk legyen, nagyon vártuk már ezt a kettesben "őszülést"!

Most az Emberé - svéd mandulatorta

Júliustól novemberig nekünk gyakorlatilag minden második hétvégén valamilyen családi ünnep van. Születésnapok és névnapok sorozata, természetesen mindegyik illő módon, nagy családi körben megünnepelve ajándékokkal, tortákkal, ahogy azt kell. Múltkor megjegyeztem Embernek, hogy ennek a sűrű időszaknak köszönhetően a kicsik szerintem már azt hiszik, a torta minden normális családban a vasárnapi ebéd része... És ezt az állapotot tetézendő, még Jancsika is képes volt október 1-jén születni, majdnem Ember "születésnapi ajándékaként", hiszen ő meg október 2.-ai.

Ez a liszt nélküli svéd mandulatorta Ember szülinapjára készült, de számomra is szolgált meglepetéssel: felfedeztem egy olyan receptet hozzá, amin kivételesen az ég világon semmit sem változtattam, úgy volt tökéletes, ahogy megtaláltam. Puffancstól származik, nála a recept, ha híven követitek, garantált a siker. Én ugyan nem 24, hanem 28 cm-es tortaformát használtam, így másfélszeres nagyságú tortát sütöttem, minden hozzávalót arányosan megnövelve.

Isten hozott, Jancsika!

Jancsika természetesen nem Jancsika. Viszont ennek ellenére egy nagyon is létező (és ennek a jövőben valószínűleg gyakran hangot is adó), iciri-piciri, ráncos kis emberpalánta. Nővéremék úgy döntöttek, némiképp segítenek fogyó nemzetünk újraerősödésében, és egy plusz egyeddel hozzájárultak az ország összlakosságához. A babavárás alatt mindössze annyit voltak hajlandóak elárulni, hogy fiú lesz, a nevét (babonából, talán?) nem, így mi az ő bosszantásukra Jancsikának kereszteltük a kicsit. De mivel egy blogon túlnyomó részt úgyis bece- és álneveken szerepel a blogger rokonsága, így Jancsika neve mostmár (nekünk legalábbis) marad. Tegnap este megérkezett tehát unokaöcsém, első Jancsika. Nagynéni lettem, jézusom!
Akkora, mint egy nagyobb cső kukorica, ráncos, mint egy mazsolaszem, 11 órán át szivatta az anyját a vajúdáskor, és mégis mindenki imádja. Ki érti ezt? :) :)

Isten hozott kicsi ember, legyen sok örömöd az életben, és persze egyél sokat, az nem árthat! :D

(Fotó innen.)