A világon mindenkinek van egy bombabiztos mézeskalács receptje. Nekem mostanáig nem volt. Nem mondhatnám, hogy eddig túl jóban lettünk volna, a mézeskalács és én. Nyúlós-nemnyúlós-ezafajtakemény-nemiskemény-majdmegpuhul-denemmertkiszárad-almávalelrakandó-szórakozós receptek (már elnézést :)).
De ez most örökre megváltozott, és azt hiszem, ez is bekerül majd azok közé a receptek közé, amiket 110 évesen reszketeg kézzel a dédunokáimra hagyományozok. :)
Hardcore mézeskalácsosoknak lehet, hogy nem fog tetszeni, mert ez itt nem a megsütöm-két hétig puhul-a harmadikra pont jó lesz-mézeskalács, úgyhogy nem tudom mennyire tekinthető autentikusnak, viszont pont nem is érdekel, hagyományos-e.
Figyelem, ez nem a fadíszítésre használható cirádás mézes (amiket egyébként imádok, szemetgyönyörködtető látvány), hanem az evésre szánt puha, nem túl édes, nem túl gejl, omlós belsejű és mindenekelőtt azonnal fogyasztható verzió!
Szívesen tulajdonítanám magamnak a receptet, de sajnos nem az enyém, Chilii találta a régi kiadású mézes-fűszerkeverék hátulján (ma már más szerepel rajta). És bár nem hiszek a fűszerkeverékek hátoldalán mikrobetűkkel lehozott receptekben, ez itt tökéletes, és remélhetőleg azok a bizonyos dédunkokák már ősi családi titokként fogják kezelni. :)
Hozzávalók:
- fél kiló átszitált finomliszt
- 350 g méz
- 3 tojás (ebből kettő a tésztába, egy a kenegetéshez)
- 1,5 teáskanál szódabikarbóna
- 4 evőkanál olaj
- 3 evőkanál víz
- fél csomag mézes-fűszerkeverék
Elkészítése:
2 tojást robotgép segítségével habosra keverek a mézzel. (Vegyük figyelembe, hogy ez a művelet viszonylag sokáig tart, mert a méz nem úgy viselkedik, nem habosodik olyan könnyen a tojással, mint pl. a sima cukor!)
Közben a lisztet, a fűszerkeveréket és a szódabikarbónát összekeverem egy tálban.
Ha a mézes-tojásos hab kész, kanalanként felváltva hozzáadagolom az olajat és a vizet, végül szintén kanalanként a lisztes keveréket, és hagyom, hogy a robotgép simára keverje a tésztát.
Egy kifejezetten nyúlós, ragadós tésztát kapok (ez normális), amit minimum egy órára hűtőbe teszek, majd lisztezett deszkára borítok és kb. fél centi vastagra nyújtok.
Végül karácsonyi szaggatóval kiszaggatom a sütiket, sütőpapírral bélelt tepsire teszem őket, a tetejüket alaposan megkenem a megmaradt tojással (elhagyható lépés, de nem érdemes, mert így lesz szép fényes a mézeskalács), és 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, majd világosbarnára sütöm.
Néhány apróság még:
- aki szereti, dióval, mandulával díszítheti még a sütés előtt
- fontos, hogy valóban csak világosbarna színig süssük, ellenkező esetben megkeményedik (de ez nem fog később felpuhulni, mert nem vékony és keményre sül, hanem szimplán kiszárad)
- fémdobozban hetekig tárolható és TÉNYLEG puha marad mindig
8 megjegyzés:
Szerintem egyáltalán nem rossz a kép. Olyan igazi észbekapós, hogy vészesen közeleg a karácsony:-)
Viccet félretéve én gusztának találtam a sütiket is, hogy ilyen dundi kinézetük van, olyan de bele harapnék külseje.
De tényleg klassz, hogy mivel nem az a papírvékonyságú gondolom nem is szárad ki olyan hamar.
Igen, a duciságuk nekem is tetszik (tényleg olyan kis ennivalóak :)), valahol átmenet a klasszikus mézeskalács és a mézespuszedli között. Ami még szerintem nagyon klassz benne, hogy tényleg nem gejl, nem töményen édes, ha megfigyeled a receptet, ebben nincs plusz cukor még a méz mellett, mint a legtöbb receptben. Tesómék kaptak egy jó nagy adagot belőle, nekik hiányzott belőle egy kis citrusos íz, nekem épp nem, de aki szeretne, tehet bele egy kis reszelt bio citrushéjat is vagy apróra vágott kandírozott citrushéjat. Szerintem pont így tökéletes az íze, de ha valakinek mondjuk még egy kis édesítés ráférne, írókázza fel nyugodtan őket tojásfehérjés porcukorral, azzal már biztos mindenkinek pont jó. Bár úgy tudom, a nem fadekorálásra, hanem evésre szánt mézeseket nem feltétlenül szokták kidíszíteni, azért a karácsonyi adagot majd én is írókázni fogom (már csak a gyerekek miatt is), de amit figyelembe kell venni: a tojással lekent mézeskalácsot kicsit nehezebb írókázni mint a matton hagyottat, ráadásul ezek pufik is (nem vészes, csak kicsit jobban oda kell figyelni).
Mézeskalács sütésben az a klassz, hogy nálunk szinte már rituálévá válik, hogy kötelezően gyerekekkel készítendő. Éppen ezért ha a külcsín hagy is némi kívánni valót maga után, az íznek azért tökéletesnek kell lennie. A csinosabbakat jó fellógatni a karácsonyfára, bár nálunk ha igazán finom, nem marad mit feltenni dísznek.Úgyhogy idén kipróbáljuk a te receptedet is:-)
Örülök neki és mostmár izgulok is, remélem a pulyáknak is ízleni fog (ők még kellően kritikusak mindennel szemben és meg is merik mondani a véleményüket :)).
Megírnátok nekem a mázas receptet a tetejére?
Előre is kösz
Szia, Trinity! Remélem még nem késő a válasz, csak ma láttam a kommentedet.
Az íróka a mézes tetejére: 1 tojásfehérje, kb. 20 deka kétszer vagy háromszor átszitált porcukor (ez lehet kicsit több is, függ a tojás nagyságától, ha nagy tojás volt, sok a fehérjéje) és 1 teáskanál citromlé. A tojásfehérjét elkezded verni és lassan, apránként adagolod hozzá a finom porcukrot és a citromlevet. Az íróka akkor jó, ha egy gyufaszállal már tudsz vele csíkot húzni.
Köszi szépen!
Már hetekkel ezelőtt megsütöttük ezt a mézeskalács receptet a gyerekekkel és mondhatom tényleg nagyon finom lett. 2 hét után is puha maradt a fémdobozban, finom ,ízletes, fűszeres, mindent "tud" amit egy ilyen karácsonyi sütinek tudni kell:)
Megjegyzés küldése