Karácsonyi fatörzs helyett január 23.-i fatörzs (mogyorós piskótával és főzött tejszínes csokoládékrémmel)

Bár a fatörzs is a klasszikus karácsonyi édességek közé tartozik, nálunk ezúttal nem az ünnepekre készült, hanem ma délután. Semmi különös apropója nem volt, csak annyi, hogy mindkét fiú sütni szeretett volna, így Buborék (3 éves) kapta a mogyorós piskóta, Pomodoro (7 éves) pedig a főzött csokoládékrém elkészítésének feladatát. Nekem így könnyű volt, csak irányítani kellett, pontosabban szólva Embernek volt a legjobb dolga végül: neki csak az elfogyasztásban kellett segédkeznie, de szerencsére ez nem okozott neki különösebb problémát. :)

És ha már a fatörzsnél tartunk: Buborék anyuéktól többek közt egy faszállító (rossz az, aki rosszul olvassa! :)) autót kapott Karácsonyra, a kukásautó mellett most az a nagy szerelem; és a fiúk nagyot nevettek mikor meglátták, hogy a sütemény pont ugyanúgy néz ki, mint azok a mű farönkök, amikkel a kicsi játszik újabban. 

S hogy ne csak a kicsi járuljon hozzá a fotóhoz: a második képet Pomodoro készítette némi segédlettel ugyan, de kizárólag a saját elképzelései szerint. Szerintem egészen klassz lett, így megígértem neki, hogy felteszem a blogra, hadd lássa mindenki, milyen ügyesen fotóz (hogy ezt nem tőlem lesi el, az is tuti... :)).

És most ennyi bevezető után következzen maga a sütemény, ami egy végtelenül egyszerű, mégis ünnepi édesség, bármilyen nagyobb családi összejövetelen örülni fognak neki.

Hozzávalók:

A mogyorós piskótához:

6 tojás

6 evőkanál kristálycukor

4 evőkanál átszitált liszt

2 evőkanál őrölt pörkölt mogyoró

1 evőkanál olaj

1 csipet só

A tejszínes csokoládékrémhez (Bicsár Attila, az Alabárdos étterem séfjének receptje nyomán):

2 dl tejszín

20 dkg cukor

26 dkg vaj

10 dkg kakaópor

1 teáskanál vaníliakivonat

Elkészítése:

A piskóta:

Az egész tojásokat kihabosítom a cukorral és a csipet sóval, majd hozzáöntöm az olajat és az egészet simára keverem, végül kanalanként hozzáadom az előzőleg liszttel elkevert őrölt mogyorót. A tésztát sütőpapírral bélelt hagyományos gáztepsibe öntöm, majd 175 fokra előmelegített sütőbe tolom és aranyszínűre sütöm. (A piskótatészta rejtelmeiről és sütéséről bővebben itt.) Ha kész, a sütőpapírral együtt még forrón feltekerem és összetekerve hagyom teljesen kihűlni.

A krém:

A tejszínt, a cukrot és a vaj felét összeforralom, majd lehúzom a tűzről és hozzákeverem a kakaóport. Miután teljesen kihűlt, habosra keverem a maradék vajjal és a vaníliakivonattal.

Összeállítás:

A piskótát kicsavarom, óvatosan, hogy el ne törjön, lehúzom róla a sütőpapírt és megkenem a krém 2/3-ával. Újból feltekerem, ezúttal krémestül, végül kívülről bevonom a krém megmaradt 1/3-ával, és díszítésképp egy villával fatörzsmintákat húzok rá. Jól behűtve tálalom, vigyázat, rendkívül finom, de tömény édesség!

Ronda fotó, isteni bejgli - nálam még mindig karácsonyi posztok feltöltése folyik :)

Ezelőtt sosem sütöttem bejglit. Nálunk ez mindig anyu reszortja volt, én sütöttem épp elég más nasit ahhoz, hogy ne akarjak belekontárkodni a bejgli-témába. Ezen a Karácsonyon viszont anyu közölte, hogy köszöni szépen, neki tényleg elég volt a bejglisütésből, nem nagyon maradt hát más megoldás, minthogy összeszedjem a bátorságomat és vagy elrontsam kábé tíz ember ünnepét a pocsék bejglimmel, vagy nekiálljak egy valóban bombabiztos receptet keresni. (Mert arról természetesen szó sem lehetett, hogy ugyanolyat süssek, mint anyu. :))

Hát, mit mondjak, nem egy, nem két nap telt el a neten való kutakodással, de mindenképpen megérte. Azt hiszem, megtaláltam a Bejgli receptet, amitől soha nem fogok egy hajszállal sem eltérni; elsőre is olyan tökéletes lett, hogy majdnem elsírtam magam örömömben. 

Ahogy a nagykönyvben meg van írva: márványos, omlós, tele töltelékkel, tésztát alig-alig lehetett felfedezi benne, mégsem repedt ki egyik sem. Az érdem Andi1976 cukrász apukájáé, valamint természetesen Andié, aki feltette ezt a fantasztikus receptet a hálóra lehetővé téve ezzel azt, hogy mi háziasszonyok is megismerhessük a profi cukrászok apró kis trükkjeit a tökéletes bejgli elkészítéséhez. Örök hála érte!

Következzen hát a recept, ami elsőre talán kissé időigényesnek tűnik, de valójában minden nap csak egy kis időt kell rászánni. Leírom úgy, ahogy nekem logikus, lépésről lépésre, hátha van még az olvasók közt "bejgliszűz" :), aki hasznát veszi. Az itt szereplő mennyiségekből 6 db félkilós bejgli lesz, garantáltan kevés! :)

1. nap: A töltelék elkészítése

Hozzávalók:

85 dkg mák/dió/mogyoró stb.

50 dkg kristálycukor

15 dkg zsemlemorzsa

0,5 l víz

"kiegészítők" ízlés szerint (fűszerek/mazsola/reszelt citrushéj/rum stb.)

Elkészítése:

A mákot/diót alaposan összekeverem a zsemlemorzsával és a többi "kiegészítővel".

A vízből és a cukorból szirupot főzök, majd ráöntöm a mákos/diós keverékre, simára dolgozom és hagyom kihűlni, éjszakára pedig hűtőbe teszem.

2. nap: A tészta elkészítése és a sütéshez való előkészítése

Hozzávalók:

90 dkg átszitált liszt

25 dkg vaj

12,5 dkg zsír (mással nem helyettesíthető!)

10 dkg porcukor

2,5 dkg friss élesztő

1 dkg só

2 tojás sárgája

1 dl hideg tejszín

2 dl hideg víz (ez liszttől függően lehet kicsit több is, de maximum 2,5 dl)

Elkészítése:

Az összes hozzávalóból szép, sima, ruganyos tésztát gyúrok (igen, az élesztőt sem kell külön felfuttatni, csak simán hozzámorzsolni a többi hozzávalóhoz, és kész), majd fél órára hűtőbe teszem.

Ezután onnan kivéve a tésztát 6 egyenlő részre osztom, így egyenként 27 dkg-s tésztakupacokat kell kapnom. A kupacokat egymás után 20x25 cm-es téglalapra nyújtom, fontos, hogy sem a deszkát, sem a nyújtófát nem szabad lisztezni, különben nem lesz fényes a bejgli felülete. 

Ha a téglalapok készen vannak, mindegyiket megkenem pontosan 27 dkg töltelékkel; figyeljünk, hogy a tészta és töltelék tényleg egyforma arányban legyen a bejgliben.

Ezután a töltelékkel megkent téglalapok széleit mind a négy oldalon kb. 1-1 cm szélesen visszahajtom, hogy a töltelék ki ne folyjon belőle, és finoman feltekerem őket.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem félkész bejgliket, és mindet lekenem tojássárgájával hosszában (!), kb. 3-4 óra száradás után pedig tojásfehérjével keresztben (!). Ez a hosszában-keresztben játék ahhoz kell, hogy sülés közben márványosodjon a bejglink.

Egy éjszakán át hűvös helyen pihentetem a bejgliket a tepsiben. Legjobb spejzben, kamrában vagy csak egy fűtetlen szobában. Hűtőben nem szerencsés, meleg helyen pedig reggelre túlkelne a tészta.

3. nap: Sütés

A tökéletes bejglihez már csak annyi maradt hátra, hogy az egyéjszakás pihentetés után egy hurkapálcával jó alaposan megszurkáljam őket. Nem kell félni, szúrjunk bátran a tekercsek legaljáig, hogy sütés közben a gőz biztosan eltávozzon és ne repedjen szét a bejgli.

Végül 180 fokra előmelegített sütőben készre sütöm őket.

Nálunk háromféle bejgli készült így első nekifutásra, rumos-diós, citromos-mákos és törökmogyorós. Álmomban sem gondoltam volna, de a törökmogyorósnak volt a legnagyobb sikere, úgyhogy már meg is kaptam a rendeléseket, Húsvétra lehet az adagot duplázni és növelni a mogyorósok számát. :)

A legfinomabb muflonkaka, avagy a mézeskalács újrahasznosítása

Már elnézést a kissé vulgáris címért, de hát hol írjon ilyesmit az ember, ha nem a saját blogján? Másrészt meg hogyan szóljak rá a gyerekekre a beszédük miatt, ha sütigyártáskor az apjuk adja az ötletet nekik? :) Ugye... Jó, tényleg igaz, hogy ez az édesség nem a szépsége miatt lesz nagy kedvencünk. A muflonkaka név pont illik rá, ez tagadhatatlan. Viszont az íze... hát, az valami hihetetlenül finom; ráadásul mindig örül az ember, ha védjük a környezetet a konyhában is, és olyan "újrahasznosított" dolgot ehetünk :), ami még ráadásul nagyon durván jó is. 

Bár a mézeskalács hetekig eláll és puha marad, így Karácsony után szerintem már mindenki rosszul van még a látványától is, viszont kidobásról természetesen szó sem lehet. A mézesek újrahasznosításának legjobb módja, ha édes morzsát csinálunk belőle, vagyis késes robotgéppel  finomra aprítjuk, és keksz alapú süteményekbe keksz helyett felhasználjuk. Nekem most épp ehhez volt kedvem, így egy kis utó-karácsonyi érzés mégiscsak belengi a lakást. 

Kókuszgolyót, csokigolyót gondolom sokatok szokott csinálni, az elkészítése pontosan ugyanaz ennek is, de az íze a mézesektől egészen más lesz, érdemes kipróbálni. A legjobb pedig az egészben az, hogy az egész család együtt gyurmázhat egy szürke téli délutánon a konyhában. 

Hozzávalók:

40 dkg morzsásra aprított mézeskalács

1 evőkanál natúr kakaópor

7 dkg porcukor

12 dkg puha vaj

2 dl tejszín

25 ml langyos víz

10 dkg jó minőségű étcsokoládé

natúr kakaópor a gombócok forgatásához

Elkészítése:

Az étcsoki kivételével az összes hozzávalót alaposan összedolgozom míg homogén masszát kapok, majd lassan hozzácsorgatom az előzőleg felolvasztott és kissé kihűtött étcsokoládét. 

Az egészet simára dolgozom, és kb. 2-3 cm átmérőjű apró golyókat (vagy hurkákat, kígyókat, nyúlbogyókat, ha három- és hétévessel készítem :)) formázok belőle, amiket jól meghempergetek a natúr kakaóporban. 

Pár órára hűtőbe teszem őket, majd hármasával tömjük be a szánkba. :)

Fakultatívan tehető bele reszelt citrushéj meg némi alkohol is, ez utóbbi a kiskorúak részvétele miatt nálunk nem volt lehetséges.