2010/04/17

Mazsolás-vaníliás krémtúró házilag

Sütős szombat van, mégsem volt semmi kedvem még egy egyszerű kevert tésztának sem nekiállni. Hajtós, fárasztó héten vagyunk túl, már péntek este tudtam, hogy hétvégén kizárólag olyan ételt leszek képes összeütni, ami nem igényel sem túl sok időt, sem túl sok vacakolást. De persze a szombati ebéd házi desszert nélkül nem az igazi, muszáj volt hát valami olyan kencét kitalálnom, amit, ha mi felnőttek nem is eszünk meg, de a kicsiknek nyalakodni pont jó lesz. 
Egyáltalán nem szeretem a bolti cukrokat, nyalókákat, ilyen-olyan színezékes vacakokat, igazából még közértes pudingot sem kaptak tőlem a vakarcsok soha, és ennek bevezetését a jövőben sem tervezem. Ha már valamit nyalakodni kell, akkor legalább részben legyen egészséges. 
Gyerekkoromban nem volt még túl sok fajta édesség a közértben, egyszer-egyszer túrórudit, máskor mazsolás krémtúrót kaptam. Nem szeretném a dolgot megidealizálni, de ez utóbbiról nekem olyan kép él a fejemben, hogy a krém kissé darabos volt (lehet, hogy volt még benne igazi túró akkoriban? :)) és tele volt édes mazsolával. Azt hiszem, én körülbelül azóta nem is ettem krémtúrót, ám nemrég egy kolléganőm megkívánt egyet, leszaladt a sarki kisboltba, de amivel onnan visszatért, kicsit sem hasonlított az emlékeimben élő nyalánkságra. Valami sárgás színű, zselés állagú izé volt, amiben hosszas keresgélés után kettő, azaz kettő szem mazsolát sikerült levadásznia.
Ezen kellőképpen megdöbbenve született az alábbi desszert, ami tényleg tele van fehérjével, kálciummal meg minden egyébbel, amivel a reklámokban próbálják eladni a műanyag édességeket.

Hozzávalók (kb. fél liternyire):
50 dkg tehéntúró (házi a legjobb, természetesen)
2 dl zsíros tejföl (szerintem tejszínnel nem helyettesíthető)
2 marék mazsola
2 evőkanál vaníliakivonat (ez esetben jobb, mint a vaníliarúd kikapart belseje, mert jobban elegyedik)
1 evőkanál rumaroma (a gyerekek miatt muszáj volt - felnőttek igazi rumot használjanak)
4-5 evőkanál porrá őrölt nádcukor 

Elkészítése:
A megmosott mazsolát beáztatom kétszeres mennyiségű melegvíz és a rumaroma keverékébe.
Míg ázik, a darabos tehéntúrót botmixerrel teljesen simára töröm, majd folyamatosan keverve kanalanként hozzáadom a tejfölt. 
Amikor megfelelően krémes állagú lesz, még mindig folyamatos keverés mellett beleöntöm a vaníliakivonatot, apránként a porcukrot, és az egészet teljesen simára dolgozom. 
Végül hozzáadom az előzőleg lecsepegtetett mazsolát is, és fél óra hűtés után kis tálkákban tálalom.

Tálalás után pedig rájövök, hogy ezt a krémtúrót bizony a felnőttek is szeretik. :)

2 megjegyzés:

Diabolo írta...

Skacok nem pöckölgették ki a mazsikat belőle?

Padlásszoba írta...

A nagy szereti a mazsolát, Buborék nem, de még neki utólag kipöckölgetve is jobb belekeverni, mert a rum(aroma - ehhh) ad a krém ízéhez is valami finomat.
Pomodoro kifejezetten a mazsolás részekre ment rá, Buborék eleinte nyüszögött, hogy "mag, nem kélek, mag nem", mikor először is gyorsan tisztáztuk, hogy nem mag, hanem mazsola, utána meg kipiszkáltam neki belőle. Viszont a krémet rendesen betolta. :)