2010/06/17

Epres "keserűkalács" mézes pezsgőkrémmel

Még a múltkor ígértem néhány hedonistább receptet, hát íme az egyik.

Az ötletet a diningguide-os pályázat adta, egyszer csak azon kaptam magam, hogy töröm a fejem, vajon a klasszikus eper-pezsgő-tejszínhab triumvirátust hogyan lehetne kicsit új köntösbe öltöztetni úgy, hogy a végeredmény mégicsak valami édesség legyen. Úgy éreztem, az eperrel ilyen téren túl sok mindent kezdeni nem lehet (na jó, nem mondok igazat, ehhez lusta voltam :)), ez az összetevő maradt egyedül eredeti állapotában, a folyékony pezsgőt ellenben viszonylag szilárd halmazállapotúra változtattam, a habtejszínt pedig főzőtejszínre cseréltem és sütemény-alapanyagként kezeltem.

A keserűkalács kifejezés ne riasszon el senkit, az összhatás teljes mértékig édes :), viszont miután a mézes pezsgőkrémnek rendkívül határozott édes íze van, úgy gondoltam, valami olyan "alap" kell alá, ami képes ezt ellensúlyozozni, hogy a végeredmény ne váljék geljjé . Így senki ne várja a hagyományos foszlós kalács receptet, annál ez a tészta a tejszín miatt sokkal tömörebb, a graham liszt és a kevés cukor, valamint a citromhéj fehér részének belereszelése miatt kicsit kesernyésebb, ropogósabb héjú, pont a pezsgőkrémhez való.
Egy bohém, romantikus szombat reggelen idális napindító (még jobb, ha kedvesünk tálcán ágybahozza), viszont szigorúan tilos munkanapokon indulás előtt rohanva befalni.

Pezsgőkrém

Hozzávalók (2 személyre):
2 dl édes pezsgő
2 tojás sárgája
3 evőkanál akácméz

Elkészítése:
A hozzávalókat egy lábosban simára keverem és alacsony lángon folyamatos keverés mellett kenhető állagúra sürítem. Ha kész, hagyom magától kihűlni, majd egy fél órára azért a hűtőbe is beteszem. 
Mivel a pezsgő gyakorlatilag teljesen elpárolog a masszából, csak az íze marad benne, elsőre úgy tűnhet, hogy nagyon kevés krém lesz ilyen mennyiségű összetevőkkel, de az elkészült krémmel vigyázni kell, nagyon tömény, szerintem többre nincs szükség. 

Epres keserűkalács 

Hozzávalók (2 személyre):
25 dkg Graham liszt (én Vitamill-os vagyok)
1 dl zsíros tejszín meglangyosítva (lehet kicsit több is)
2 zacskó vaníliás cukor
3 dkg kristálycukor
2 dkg olvasztott vaj
fél tojás (Na, azt hogyan? :) Egy egész feltör, elkever, majd kb. a felét felhasznál.)
fél zacskó szárított élesztő (3,5 g)
csipet só
1 citrom reszelt héja (a fehér részével együtt!)
2 marék apró szemű eper
1 tojás sárgája a kenéshez

Elkészítése:
Az átszitált lisztet összekeverem a szárított élesztővel, majd hozzáadom a cukrot, a sót, a tejszínt, a vajat, a tojást és végül a citromhéjat. Az egészet alaposan kidagasztom, majd két órán át kelesztem. Ezután újból átgyúrom, majd a tésztát három részre osztom, hosszúkás rudakat formázok belőle és megfonom a kalácsot. Ha kész, a fonatok illeszkedésénél epreket nyomkodok bele, végül sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem, megkenem egy tojás sárgájával és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt készre sütöm.
Aki nagyon édesszájú, ugyanilyen mennyiségekkel cserélje a Graham lisztet fehérlisztre, a tejszínt tejre, tegyen bele egy kicsivel több cukrot, és a fehér része nélkül reszelje a citromhéjat. Az lesz a foszlós kalács. 

Ui.: Én gurultam a nevetéstől mikor megláttam a számítógépen, hogy milyen fotókat bírtam készíteni (monitoron mindig másképp fest, mint a fényképező kis kijelzőjén). Tisztára '80-as évekbeli női magazinos receptfotók. :)

1 megjegyzés:

Jade írta...

Nagyon tetszik ez a kalacs! Olyan guszta!