Gyors curry

Nohát, akkor fast food témakörben az első restancia…

Legyen ez a recept a fast foodok (számomra) második kategóriájából, vagyis a nem klasszikusan gyorskajának nevezett főzős ételek közül egy. Egy olyan, pillanatok alatt összecsapható meleg étel, ami még munkából hazamenet hullafáradtan is elkészíthető, mégis jó érzéssel tudunk leülni mellé az asztalhoz: igen, ezt a mai nap után igenis megérdemlem.

Említettem már, hogy Ember odavan az indiai ízekért. Bármikor, bármilyen formában jöhet neki, szerintem még reggelire is képes volna indiait enni, ha hajlandó volnék lemondani a szalonnás rántottáról (nem bacon-ös! :)) jó sok hagymával, paprikával, retekkel meg házi kenyérrel. De mivel nem vagyok hajlandó, ezért maradnak az ebédek és a vacsorák. Ez itt eddig többnyire vacsorának készült, épp a fent említett okok, valamit amiatt, hogy Ember néha szomorú kiskutyaszemekkel bír rám nézni pontban 19:30-kor, hogy úúúgy enne egy kis indiait. És lőn, mert ez az expressz curry itt 20 perc alatt megvan. Figyelem, ez a gyorsított változat, lehet ezt máshogy is szépen, kényelmesen csinálni, ez viszont pikk-pakk összedobható.

 

Hozzávalók (2 személyre):

kb. 35 dkg hús (ez lehet apróra vágott csirke, sertés, nyúl vagy bármi egyéb, de volt már az előző napi hamburgerhúsból kimaradt marha is, csak az egy kicsit tovább kellett főzni)

3 evőkanál olaj

1 kisebb fej apróra vágott vöröshagyma

4 gerezd apróra vágott fokhagyma

4 db nagyobb hámozott paradicsom (ezt konzervből a legegyszerűbb megoldani, ha kicsinek ítéljük a paradicsomokat, lehet tenni bele pluszban egy kis paradicsomlevet is)

1-1,5 dl tejszín vagy kókusztej

1,5 tk őrölt koriander

1,5 tk garam masala

1,5 tk kurkuma

2 tk őrölt római kömény

1/2 tk őrölt gyömbér (lehet friss is, de ezt egy gyorskajánál könnyebb lekapni a polcról)

1-1,5 db szárított chilipaprika

só, bors

Elkészítése:

Egy nagyobb serpenyőben megdinsztelem az olajon a vöröshagymát, hozzádobom a fokhagymát majd a húst is, és fehéredésig pirítom.

Eközben egy kisebb serpenyőben összekeverem a koriandert, a garam masalát, a kurkumát és a római köményt, majd szárazon 1-2 percig pirítom, míg felszabadulnak az illatanyagai.

Ezután az illatos fűszereket hozzákeverem a másik serpenyőben levő olajos húshoz, hozzáadom a gyömbért, a chilit, sózom, borsozom, végül rádobom az apróra kockázott hámozott paradicsomot is.

Addig főzöm, míg a paradicsom teljesen szétfő benne (pár perc), majd hozzáöntöm a tejszínt is, és az egészet készre főzöm.

Köretként rizst, bulgurt lehet tálalni mellé, az pont megfő addig magában, míg a curryt készítem.

Tálalás után pedig lehet bezsebelni a bókokat Embertől, hogy (többek közt) ezért is én vagyok a tökéletes nő számára. :)

Fotó innen.

Fast food

Először is tisztázzuk: én nagyon nem szeretem már magát a gyorskaja szót sem. Az étkezés nem csak az egyre szaporodó számú gasztrobloggerek és az elkötelezett vendéglátósok mániája kéne hogy legyen, hanem a mindennapi társadalmi életünk szerves része. Persze sokat lehetne vitatkozni a honi étkezési kultúráról, de a magam részéről kizárólag azt a fajta étkezést támogatnám, amikor szépen, kényelmesen, egy kellemes társaságban beszélgetve, az ételt nyugodtan elfogyasztva tudunk kicsit másokra és magunkra is figyelni. Sosem értettem és nem is tudok azonosulni a magyar ember evés közben nem beszél szólással.

Az étkezésnek nem pusztán az étel élvezetéről kellene szólnia, hanem a napközbeni pihenésről, a napi rutinból való kiszakadásról és a jóízű beszélgetésekről is. Jóízű beszélgetés - milyen érdekes kifejezés is ez, ugye? Nyilván nem véletlenül alakult ki és lett a szókincsünk része; tökéletesen kifejezi mindazt, amit számomra baráti kapcsolatok, a vele járó étkezések és programok jelentenek.

Az étkezés utáni kávé és szieszta ideje pedig a miénk, a mi időnk (kellene hogy legyen). A pár perces megnyugvás, a magunkra figyelés ideje, amire nem csak a lelkünknek, de a testünknek is igénye volna. Talán furcsa kérdés, de hányan vannak, akik tudják, hogyan emésztenek? Most nem egy nagy családi húsleves-rántott hús-almáspite utáni hasfájásra és elnehezülésre gondolok, hanem arra, hogy vajon kinek van késztetése/ideje egy könnyű ebéd után megfigyelni azt, hogy milyen az igazi, jóleső jóllakottság-érzés, hogyan reagál a testünk az elfogyasztott étel egyes alkotóelemeire, a gyümölcsre, a zöldségre, a húsra. Arra, hogy nem az agyunk, a lelkünk, hanem a testünk melyiket szereti igazán, melyikre reagál jól.

Visszatérve a poszt témájához, azért legyünk tisztában azzal, hogy a fast food közel sem kell, hogy egyben junk food is legyen. Sajnos a fast food, vagyis gyorskaja kifejezést egyre többször mossák össze a junk food, vagyis szemét, tápérték nélküli étel kifejezéssel, pedig a kettő közel sem ugyanaz. Tény és való, hogy a rohanó hétköznapok közepette sokszor kényelmesebb és egyszerűbb junk foodhoz jutni, holott pusztán az a tény, hogy valami gyorsan elkészül és gyorsan el is tudjuk falatozni, nem kell, hogy feltétlenül egészségtelen legyen, sőt. Szép számmal vannak olyan gyorskaják, amiknek igenis magas a tápértékük és nem csak, hogy nem károsak, de kifejezetten egészségesek is.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én mindig órákat tüsténkedek a konyhában, de mindig azon igyekszem, hogy ha gyorsan is kell összecsapni valamit, az ne csak finom, de tápláló is legyen. Nem tudom, mi a teljesen hivatalos definíciója a gyorskajának, nyilván a neten könnyen utána tudnék nézni. Ha akarnék.

De nem akarok, mert tőlem lehet akármi is hivatalosan, tudjuk, hogy az élet legtöbbször maga alakítja a dolgokat, így számomra a fast foodnak két típusa van. Az egyik a klasszikus, utcán „futás” közben bekapható, evőeszközt nem igénylő (értsd: kézzel-lábbal ehető :)), jórészt hideg ételek; a másik a szó nem klasszikus értelmében vett, otthon, gyerekvisítás és mosás közben sebtiben kivitelezendő melegételek.

Bár sajnos mostanában eléggé elhanyagoltam a blogomat, de úgy tervezem, a napokban mindkétféle fast food típusból teszek fel jópárat, egyrészt, hogy én is jobban átlássam, mikor mit és hogyan szoktam, hogy néha, ha a fejemre készül omlani a ház, legyen mihez visszanyúlni :); másrészt talán másoknak is segít, ha meríthetnek egy-két egyszerű ötletet belőlük. Harmadrészt lehet ez egy ígéret is ebben a formában saját magam számára, hogy az elkövetkezendő pár hétben nem fogom úgy cserbenhagyni a blogomat, mint azt tettem mostanában.

Fotó innen.

Csokoládés-mogyorós zabpehelykeksz

Igazi gyerekbarát keksz. A lehetőségekhez mérten kifejezetten egészséges nass; finom, ropogós tízórai vagy uzsonna egy pohár friss tej mellé. Sajnos nem csak a kicsiknek ízlik...

Már régóta terveztem zabpelyhes kekszet sütni, mikor megláttam Flat Cat egyik posztját, s ez megadta a végső lökést. Az alapötletet megtartottam, de az arányokat átvariáltam: a liszt egy részét őrölt pörkölt mogyoróra cseréltem (legközelebb dióval is kipróbálom), apróra tört étcsokoládét is tettem bele és emiatt egy kicsivel megnöveltem a cukor mennyiségét is. Íme az én verzióm, fogyasszátok egészséggel!

Hozzávalók:

8 dkg finomra őrölt zabpehely

8 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza rétesliszt

8 dkg őrölt pörkölt mogyoró

10 dkg puha vaj

8 dkg nádcukor

2 csomag vaníliás cukor

1 tojás

1/4 teáskanál szódabikarbóna

1/2 teáskanál sütőpor

10 dkg apróra tört étcsokoládé

Elkészítése:

A zabpelyhet, a lisztet, a mogyorót alaposan elkeverem a szódabikarbónával és a sütőporral. 

Hozzáöntöm a nád- és a vaníliás cukrot, majd apránként hozzákeverem a vajat, és végül az egész tojást, majd az előzőleg apróra tört étcsokoládét is.

Simára keverem a masszát, majd diónyi golyókat formázok belőle és jól ellapítva sütőpapírral bélelt tepsibe teszem.

180 fokra előmelegített sütőbe tolom őket és addig sütöm, míg a szélük barnulni kezd.

A tepsiben hagyom kihűlni és fémdobozban tárolom, már amennyi marad; vigyázat, hűlés közben lopkodják! :)

Egyszerű túrós kuglóf

Szeretem a kuglófot, akár kelt, akár kevert tésztás. 

Ezúttal nincs bevezető szöveg csak a recept, mert a fiúk mindjárt elkészülnek az akváriumtisztítással, és ennek egyenes következménye, hogy mehetek lecserélni Buborék komplett ruházatát, mert valószínűleg már a zoknijából is folyik a víz, olyan lelkesen segít az apjának a pucolásban.

A recept még valami ezeréves Nők Lapjás nemtomhonnan van, úgyhogy fogalmam sincs már, mennyi benne az eredeti és mennyi az én változtatásom.

Hozzávalók:

25 dkg puha vaj

25 dkg átszitált finomliszt

25 dkg áttört tehéntúró

20 dkg kristálycukor

2 tojás

1 csomag sütőpor

1 teáskanálnyi citromhéj kivonat

1 csipet só

opcionálisan rumba/vízbe áztatott mazsola vagy egyéb aszalt gyümölcsök (nálunk a kicsi mindig kipöcköli mindenből, úgyhogy ezek sajnos nem játszanak)

egy kevés vaj, zsemlemorzsa és kristálycukor a forma kikenéséhez

Elkészítése:

A lisztet és a sütőport összekeverem és félreteszem.

A vajat habosra keverem a cukorral, egyenként hozzáadom az egész tojásokat, a sót, a citromhéj kivonatot és simára keverem a masszát.

Ezután kanalanként felváltva hozzáadom az előzőleg áttört túrót és a sütőporos lisztet.

A kuglófformát kivajazom, alaposan megszórom kristálycukorral elkevert zsemlemorzsával és beleöntöm a kész tésztát. (Azért szoktam kristálycukorral elkevert morzsával kiszórni a formát, mert így nem csak, hogy nem ragad bele a süti a formába, de egyúttal finom ropogós, kicsit karamellizált bevonatot is kap.)

Ezután 200 fokra előmelegített sütőbe tolom és tűpróbáig sütöm (kb. 30-35 perc). 

Rácson hagyom kihűlni és forró málna- vagy eperlekvárral, jelen esetben pedig vaníliás gesztenyelekvárral tálalom.


Ui.: Ha jól megnézzük a képet, látszanak rajta az apró fehér túródarabkák. Nyamm...

Karácsonyi fatörzs helyett január 23.-i fatörzs (mogyorós piskótával és főzött tejszínes csokoládékrémmel)

Bár a fatörzs is a klasszikus karácsonyi édességek közé tartozik, nálunk ezúttal nem az ünnepekre készült, hanem ma délután. Semmi különös apropója nem volt, csak annyi, hogy mindkét fiú sütni szeretett volna, így Buborék (3 éves) kapta a mogyorós piskóta, Pomodoro (7 éves) pedig a főzött csokoládékrém elkészítésének feladatát. Nekem így könnyű volt, csak irányítani kellett, pontosabban szólva Embernek volt a legjobb dolga végül: neki csak az elfogyasztásban kellett segédkeznie, de szerencsére ez nem okozott neki különösebb problémát. :)

És ha már a fatörzsnél tartunk: Buborék anyuéktól többek közt egy faszállító (rossz az, aki rosszul olvassa! :)) autót kapott Karácsonyra, a kukásautó mellett most az a nagy szerelem; és a fiúk nagyot nevettek mikor meglátták, hogy a sütemény pont ugyanúgy néz ki, mint azok a mű farönkök, amikkel a kicsi játszik újabban. 

S hogy ne csak a kicsi járuljon hozzá a fotóhoz: a második képet Pomodoro készítette némi segédlettel ugyan, de kizárólag a saját elképzelései szerint. Szerintem egészen klassz lett, így megígértem neki, hogy felteszem a blogra, hadd lássa mindenki, milyen ügyesen fotóz (hogy ezt nem tőlem lesi el, az is tuti... :)).

És most ennyi bevezető után következzen maga a sütemény, ami egy végtelenül egyszerű, mégis ünnepi édesség, bármilyen nagyobb családi összejövetelen örülni fognak neki.

Hozzávalók:

A mogyorós piskótához:

6 tojás

6 evőkanál kristálycukor

4 evőkanál átszitált liszt

2 evőkanál őrölt pörkölt mogyoró

1 evőkanál olaj

1 csipet só

A tejszínes csokoládékrémhez (Bicsár Attila, az Alabárdos étterem séfjének receptje nyomán):

2 dl tejszín

20 dkg cukor

26 dkg vaj

10 dkg kakaópor

1 teáskanál vaníliakivonat

Elkészítése:

A piskóta:

Az egész tojásokat kihabosítom a cukorral és a csipet sóval, majd hozzáöntöm az olajat és az egészet simára keverem, végül kanalanként hozzáadom az előzőleg liszttel elkevert őrölt mogyorót. A tésztát sütőpapírral bélelt hagyományos gáztepsibe öntöm, majd 175 fokra előmelegített sütőbe tolom és aranyszínűre sütöm. (A piskótatészta rejtelmeiről és sütéséről bővebben itt.) Ha kész, a sütőpapírral együtt még forrón feltekerem és összetekerve hagyom teljesen kihűlni.

A krém:

A tejszínt, a cukrot és a vaj felét összeforralom, majd lehúzom a tűzről és hozzákeverem a kakaóport. Miután teljesen kihűlt, habosra keverem a maradék vajjal és a vaníliakivonattal.

Összeállítás:

A piskótát kicsavarom, óvatosan, hogy el ne törjön, lehúzom róla a sütőpapírt és megkenem a krém 2/3-ával. Újból feltekerem, ezúttal krémestül, végül kívülről bevonom a krém megmaradt 1/3-ával, és díszítésképp egy villával fatörzsmintákat húzok rá. Jól behűtve tálalom, vigyázat, rendkívül finom, de tömény édesség!

Ronda fotó, isteni bejgli - nálam még mindig karácsonyi posztok feltöltése folyik :)

Ezelőtt sosem sütöttem bejglit. Nálunk ez mindig anyu reszortja volt, én sütöttem épp elég más nasit ahhoz, hogy ne akarjak belekontárkodni a bejgli-témába. Ezen a Karácsonyon viszont anyu közölte, hogy köszöni szépen, neki tényleg elég volt a bejglisütésből, nem nagyon maradt hát más megoldás, minthogy összeszedjem a bátorságomat és vagy elrontsam kábé tíz ember ünnepét a pocsék bejglimmel, vagy nekiálljak egy valóban bombabiztos receptet keresni. (Mert arról természetesen szó sem lehetett, hogy ugyanolyat süssek, mint anyu. :))

Hát, mit mondjak, nem egy, nem két nap telt el a neten való kutakodással, de mindenképpen megérte. Azt hiszem, megtaláltam a Bejgli receptet, amitől soha nem fogok egy hajszállal sem eltérni; elsőre is olyan tökéletes lett, hogy majdnem elsírtam magam örömömben. 

Ahogy a nagykönyvben meg van írva: márványos, omlós, tele töltelékkel, tésztát alig-alig lehetett felfedezi benne, mégsem repedt ki egyik sem. Az érdem Andi1976 cukrász apukájáé, valamint természetesen Andié, aki feltette ezt a fantasztikus receptet a hálóra lehetővé téve ezzel azt, hogy mi háziasszonyok is megismerhessük a profi cukrászok apró kis trükkjeit a tökéletes bejgli elkészítéséhez. Örök hála érte!

Következzen hát a recept, ami elsőre talán kissé időigényesnek tűnik, de valójában minden nap csak egy kis időt kell rászánni. Leírom úgy, ahogy nekem logikus, lépésről lépésre, hátha van még az olvasók közt "bejgliszűz" :), aki hasznát veszi. Az itt szereplő mennyiségekből 6 db félkilós bejgli lesz, garantáltan kevés! :)

1. nap: A töltelék elkészítése

Hozzávalók:

85 dkg mák/dió/mogyoró stb.

50 dkg kristálycukor

15 dkg zsemlemorzsa

0,5 l víz

"kiegészítők" ízlés szerint (fűszerek/mazsola/reszelt citrushéj/rum stb.)

Elkészítése:

A mákot/diót alaposan összekeverem a zsemlemorzsával és a többi "kiegészítővel".

A vízből és a cukorból szirupot főzök, majd ráöntöm a mákos/diós keverékre, simára dolgozom és hagyom kihűlni, éjszakára pedig hűtőbe teszem.

2. nap: A tészta elkészítése és a sütéshez való előkészítése

Hozzávalók:

90 dkg átszitált liszt

25 dkg vaj

12,5 dkg zsír (mással nem helyettesíthető!)

10 dkg porcukor

2,5 dkg friss élesztő

1 dkg só

2 tojás sárgája

1 dl hideg tejszín

2 dl hideg víz (ez liszttől függően lehet kicsit több is, de maximum 2,5 dl)

Elkészítése:

Az összes hozzávalóból szép, sima, ruganyos tésztát gyúrok (igen, az élesztőt sem kell külön felfuttatni, csak simán hozzámorzsolni a többi hozzávalóhoz, és kész), majd fél órára hűtőbe teszem.

Ezután onnan kivéve a tésztát 6 egyenlő részre osztom, így egyenként 27 dkg-s tésztakupacokat kell kapnom. A kupacokat egymás után 20x25 cm-es téglalapra nyújtom, fontos, hogy sem a deszkát, sem a nyújtófát nem szabad lisztezni, különben nem lesz fényes a bejgli felülete. 

Ha a téglalapok készen vannak, mindegyiket megkenem pontosan 27 dkg töltelékkel; figyeljünk, hogy a tészta és töltelék tényleg egyforma arányban legyen a bejgliben.

Ezután a töltelékkel megkent téglalapok széleit mind a négy oldalon kb. 1-1 cm szélesen visszahajtom, hogy a töltelék ki ne folyjon belőle, és finoman feltekerem őket.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem félkész bejgliket, és mindet lekenem tojássárgájával hosszában (!), kb. 3-4 óra száradás után pedig tojásfehérjével keresztben (!). Ez a hosszában-keresztben játék ahhoz kell, hogy sülés közben márványosodjon a bejglink.

Egy éjszakán át hűvös helyen pihentetem a bejgliket a tepsiben. Legjobb spejzben, kamrában vagy csak egy fűtetlen szobában. Hűtőben nem szerencsés, meleg helyen pedig reggelre túlkelne a tészta.

3. nap: Sütés

A tökéletes bejglihez már csak annyi maradt hátra, hogy az egyéjszakás pihentetés után egy hurkapálcával jó alaposan megszurkáljam őket. Nem kell félni, szúrjunk bátran a tekercsek legaljáig, hogy sütés közben a gőz biztosan eltávozzon és ne repedjen szét a bejgli.

Végül 180 fokra előmelegített sütőben készre sütöm őket.

Nálunk háromféle bejgli készült így első nekifutásra, rumos-diós, citromos-mákos és törökmogyorós. Álmomban sem gondoltam volna, de a törökmogyorósnak volt a legnagyobb sikere, úgyhogy már meg is kaptam a rendeléseket, Húsvétra lehet az adagot duplázni és növelni a mogyorósok számát. :)

A legfinomabb muflonkaka, avagy a mézeskalács újrahasznosítása

Már elnézést a kissé vulgáris címért, de hát hol írjon ilyesmit az ember, ha nem a saját blogján? Másrészt meg hogyan szóljak rá a gyerekekre a beszédük miatt, ha sütigyártáskor az apjuk adja az ötletet nekik? :) Ugye... Jó, tényleg igaz, hogy ez az édesség nem a szépsége miatt lesz nagy kedvencünk. A muflonkaka név pont illik rá, ez tagadhatatlan. Viszont az íze... hát, az valami hihetetlenül finom; ráadásul mindig örül az ember, ha védjük a környezetet a konyhában is, és olyan "újrahasznosított" dolgot ehetünk :), ami még ráadásul nagyon durván jó is. 

Bár a mézeskalács hetekig eláll és puha marad, így Karácsony után szerintem már mindenki rosszul van még a látványától is, viszont kidobásról természetesen szó sem lehet. A mézesek újrahasznosításának legjobb módja, ha édes morzsát csinálunk belőle, vagyis késes robotgéppel  finomra aprítjuk, és keksz alapú süteményekbe keksz helyett felhasználjuk. Nekem most épp ehhez volt kedvem, így egy kis utó-karácsonyi érzés mégiscsak belengi a lakást. 

Kókuszgolyót, csokigolyót gondolom sokatok szokott csinálni, az elkészítése pontosan ugyanaz ennek is, de az íze a mézesektől egészen más lesz, érdemes kipróbálni. A legjobb pedig az egészben az, hogy az egész család együtt gyurmázhat egy szürke téli délutánon a konyhában. 

Hozzávalók:

40 dkg morzsásra aprított mézeskalács

1 evőkanál natúr kakaópor

7 dkg porcukor

12 dkg puha vaj

2 dl tejszín

25 ml langyos víz

10 dkg jó minőségű étcsokoládé

natúr kakaópor a gombócok forgatásához

Elkészítése:

Az étcsoki kivételével az összes hozzávalót alaposan összedolgozom míg homogén masszát kapok, majd lassan hozzácsorgatom az előzőleg felolvasztott és kissé kihűtött étcsokoládét. 

Az egészet simára dolgozom, és kb. 2-3 cm átmérőjű apró golyókat (vagy hurkákat, kígyókat, nyúlbogyókat, ha három- és hétévessel készítem :)) formázok belőle, amiket jól meghempergetek a natúr kakaóporban. 

Pár órára hűtőbe teszem őket, majd hármasával tömjük be a szánkba. :)

Fakultatívan tehető bele reszelt citrushéj meg némi alkohol is, ez utóbbi a kiskorúak részvétele miatt nálunk nem volt lehetséges.