Édes indulás

Egy blog indítása furcsa érzés. Sokat gondolkoztam rajta, vajon kell-e egy újabb amatőr gasztroblog vagy egy újabb botcsinálta rímfaragó blog vagy egy újabb "gondolkodjuk az élet értelmén"-blog.
Terveim és reményeim szerint ez a blog behatárolhatóan egyik sem lesz. Kicsit mindegyik és kicsit egyik sem, de ha valaki megtalálja rajta az esti vacsorának valót, más pedig az esti bor mellé a beszélgetnivalót, akkor már nem volt hiába.
Ezért indításként szerepeljen itt egy könnyed és egyszerűen elkészíthető finomság azoknak, akik hozzám hasonlóan szeretik a műanyag- és E betű-mentes édességeket. (Előbb-utóbb remélem képek is lesznek majd, de ez például túl gyorsan elfogyott ahhoz, hogy fotózni lehessen.)

Hamis aranygaluska, avagy mákoshelyettdiósguba kalácsból (újrahasznosítás mindenekelőtt)

Hozzávalók:
kb. félkilós, kissé szikkadt kalács (friss nem jó mert az elázik, szétesik, nem pedig felszívja a szószt)
250 gr darált dió
1 marék mazsola
4 dl tej (vagy amennyit felvesz a kalács, attól függ, mennyire szikkadt)
1,5 dl whisky (karamellásabb ízű bourbon)
2 narancs leve
ízlés szerint reszelt narancs- és/vagy citromhéj
ízlés szerint méz

Elkészítése:
A házi fonott kalácsot kb. 2x2 cm-es kockákra aprítottam (a házi fonott kalács recepetje is fent lesz kicsit később) és egy nagyobb tálba tettem. Ráöntöttem a tej felét, hadd ázzon addig is, míg az öntet elkészül. Közben a maréknyi mazsolát megáztattam a whiskeyben, áztatás után lecsepegtettem és félretettem. A whiskyt, amiben a mazsola ázott, összekevertem a tej másik felével, a narancsok levével, a dióval, reszelt citrushéjjal és annyi mézzel, amennyitől elég édes lett (nekem kb. 3 evőkanálnyi elég volt). Az egész masszát ráborítottam a tejben ázott kalácsdarabokra és összekevertem, végül rádobtam a mazsolát. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 25-30 perc alatt tortaformában megsütöttem (sütőpapír feltétlenül kell bele, különben a méztől és a tejtől leragad az egész), a kollégák pedig kb. 5 perc alatt tüntették el nyomtalanul.